Felmérést készítettek ez év tavaszán a „Matrica” Múzeum munkatársai. Összesen ötszáz kérdőívet juttattak ki reprezentatív minta alapján, azaz a megkeresettek korcsoportok, nemek és Százhalombattán belüli lakóhelyük elhelyezkedése alapján megfeleltek a város összetételének. A kutatás célja annak kiderítése volt, hogy kialakítsanak egy alapvető képet arról, milyen a százhalombattai lakosság összetétele, mikor, honnan költöztek a településre, és milyen a népesség nemzetiségi, vallási és foglalkozási összetétele.
A kérdőívek közül mindössze 178 érkezett vissza a múzeumhoz – a harminchét százalékos eredmény alulmúlta a várakozásokat, mert legalább ötven százalékra számítottak. Mivel a kérdőívek a teljes családra vonatkoztak, az eredmény 392 fő válaszait tartalmazza. Közöttük többségben vannak az 1940 és 1960 között születettek, ami érthető, hiszen a hatvanas-hetvenes években elsősorban az akkori fiatalok vállalkoztak lakóhely-változtatásra.
- Érdekesség, hogy a beköltözők többsége, harmincnégy százaléka Pest- és Fejér megyéből érkezett – mondja Szilágyi Dániel. – Ez arra utal, hogy abban az időszakban nagy volt Százhalombatta vonzásereje a közvetlen környéken. Hatvanheten érkeztek Zalából, harmincnégyen pedig az ország más „olajos” vidékeiről. Ötvennégyen Komárom-Esztergom, illetve Veszprém megyéből költöztek ide, az előbbi szintén az olajhoz kötődik, Veszprém pedig a vegyipari egyetem végzőseit adta. Harmincnyolcan Budapestről jöttek, elsősorban értelmiségiek, harmincan más megyékből érkeztek, harmincöten pedig itt születtek, Százhalombattán. Összességében tehát elmondható, hogy Százhalombatta egyrészt a szénhidrogén-kitermelő és feldolgozó vidékekről, másrészt a Dunántúlról vonzott ide embereket.
A kutatás további érdekessége, hogy a válaszadók ötvennégy százaléka egyetlen munkahelyen dolgozott Százhalombattán, azaz ideérkezését követően már nem változtatott munkahelyet. A megkérdezettek közül 187-en nyugdíjasnak vallották magukat, közülük 122-en az első munkahelyükről vonultak nyugdíjba, nyolcvannyolcan a két nagy ipari létesítmény valamelyikéből. Ez azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedekben stabilak voltak a városban a munkahelyek.
- A legtöbben a lakás és a munkahely miatt jöttek a városba – folytatja Szilágyi Dániel. – A körülményekre is kíváncsiak voltunk, azaz arra, hogy honnan értesültek az itteni lehetőségekről, segítette-e valaki őket az ideköltözésben vagy a munkahelykeresésben. A válaszokból az derült ki, hogy a legtöbben ismerősöktől szereztek tudomást Százhalombattáról, ritkábban fordult elő, hogy rokonok hívták őket ide, az pedig nem jellemző, hogy az egyazon tájegységről érkezettek tömbösödtek volna a városban, azaz ugyanazon a munkahelyen dolgoztak, vagy ugyanabban a városrészben laktak volna.
- Milyen haszna van a lezárult felmérésnek?
- Elsősorban az, hogy a következő kutatás ennél célzottabb lesz. Kevesebb, körülbelül ötven kérdést tartalmaz majd a kérdőív, és lehetőleg egy témát ölel fel.
*
A múzeum 2006-ban szeretné megismételni a felmérést. A következő alkalommal arra törekszenek majd, hogy kérdezőbiztosok végezzék el az ívek kitöltését - igaz, hogy ez megnöveli a kutatás költségeit, de a befektetés megtérül, mert a végeredmény hiteles lesz, a kapott adatokból pontos következtetéseket vonhatnak majd le a szakemberek.



