Kézilabda

A Százhalombatta NB I-s csapata előbb Nyíregyházán elszenvedte az őszi tizedik, majd idehaza a Tatabánya ellen a tizenegyedik vereségét is, így az alapszakasz első fele után jelenleg pont nélkül, a sereghajtó tizenkettedik helyen áll a tabellán. Ezek a száraz, makacs tények, ám aki látta a battaiak novemberi utolsó két meccsét, az megerősítheti, hogy vereség és vereség között milyen nagy volt a különbség, és azt is hozzáteszi, hogy a legutóbbi összecsapáson Molnár József tanítványai rászolgáltak volna legalább egy döntetlenre. Ezen a véleményen volt Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára is, aki a sportág decemberi magyarországi női EB rendezése körüli temérdek teendője ellenére is ellátogatott november 27-én az említett hazai találkozóra, ahol a szünetben még 15-14 volt ide. Az előny később tovább nőtt, hisz a 48. percben 24-20-t mutatott az eredményjelző, de az 53. percben is mi vezettünk 25-24-re. Az utolsó perc kezdetén is egyenlő (26-26) volt az állás, de a hajrá balszerencsésnek bizonyult. Az ötödik helyen álló vendégek a végén gólt szereztek, az ellentámadás során pedig a fiatal Perényi Zoltán kezéből kicsenték a labdát. Ez a fájó fiaskó mégis más volt, mint az előzőek, ugyanis a kapuban Kerekes Károly, elöl Molnár János és Balázs Tibor a szívüket is kitették a pályára, de elmondható ez a többiekről, a megsérült Golovinról, Győrffyről, Fülöpről, Füsiről, Takácsról és Csík Jánosról is. Ezt az akarást a szurkolók is vastapssal díjazták, nem úgy, mint a lélektelen nyírségi 38-25 arányú zakót. Hogy hányas is akkor most a valódi battai kabát, illetve, hogy melyik a csapat igazi arca, azt a Dunaferr elleni mérkőzésen tesztelhetjük legközelebb. Persze annak az ütközetnek sem mi vagyunk az esélyesei, de ha a kék-sárgák apait-anyait beleadnak, mint legutóbb, akkor az eredménytől függetlenül biztos felhangzik majd a „Szép volt fiúk”. Ha ez fog szólni a végén, akkor tavasszal, a könnyebb ellenfelekkel szemben talán a szép eredmények sem maradnak el.