Annak ismeretében, hogy a hatszoros kick-boksz világbajnok Tökölön, tehát régiónkban él, ez nem is olyan meglepő, de a vele folytatott terefere során arra is fény derült sok más mellett, hogy milyen sok szállal kötődik városunkhoz.
- Mióta laksz itt majdnem velünk szemben, a Duna másik partján?
- Amióta megszülettem, bárhová is sodort az élet, mindig itt a környéken volt az otthonom, ide mindig jól esett hazajönni. A nagy versenyek, a fárasztó munka után ebben a csodálatos vízparti környezetben remekül fel lehet töltődni. Ez nekem nagyon fontos.
- Említetted a nagy versenyeke. Voltaképpen mikor is fejezted be a kick-bokszot? Már ami az aktív sportpályafutásodat illeti, hiszen a sportágat az óta sem hagytad el.
- Nem bizony. A kick-bokszot ötvözve a fittnesszel egy vadonatúj mozgáskultúrát alakítottam ki, és erre nagyon büszke vagyok. E mellett, amikor csak ráérek, szívesen segítek a válogatott versenyzőknek, az egykori társaknak, akik zömében megfogadják a tanácsaimat. A hivatalos versenyzést 2000-ben fejeztem be, és az azt megelőző évben nyertem el az utolsó világbajnoki címemet.
- Ez utóbbi sikeredre jól emlékszem, mert akkoriban bontogattad médiás szárnyaid is. Az olvasók kedvéért fűzöm hozzá, hogy kollégák voltunk, ezért is tegeződünk.
- Nagyon izgalmas korszak volt az a Telesportnál, sok tapasztalatot gyűjtöttem pozitív és negatív értelemben egyaránt. Korábban volt egy küzdősportos magazinműsorom is a Duna televízióban, aztán jöttek a videokazetták, amelyek szerintem alaposan megmozgatták az embereket, talán közelebb kerültek a mindennapi testmozgáshoz. Úgy vélem, nagyon kell a minta az egészség megőrzéséhez ebben az agyonhajszolt világban, bár ennek a napi torna csak egy része. Jelenleg egy kereskedelmi csatornán munkálkodom azon, hogy hasznos étkezési, dietetikai, életmódbeli tanácsokkal szolgáljak, illetve, hogy ezek együttes jelentőségére hívjam fel a figyelmet a mozgás mellett. Ebben a felfogásban természetesen helyet kap a relaxálás és a wellnesz is, éppúgy, mint a masszázs és persze legfőképp a kondíciónális karbantartás, a sport.
- Schobert Norbival együtt új műfajt teremtettetek idehaza, de hogyan lehet állandóan ellenállni a finomabbnál finomabb falatoknak, a csábító édességeknek? Hogyan tudsz aszkétaként élni?
- Néha nem könnyű, de azért ne hidd, hogy minden földi jót meg kéne tagadni magunktól. Azon a véleményen vagyunk Norbival, hogy azt kell enni, ami jólesik, de természetesen mértékkel, ez a lényeges. Érdemes ügyelni a napi ötszöri étkezésre (mindig egy picit fogyasztani) és a rengeteg szénhidrátot tartalmazó étel helyett, inkább sok zöldséget és gyümölcsöt bevinni a szervezetbe. A húsok közül a hal és a csirke élvezzen előnyt, édességként pedig mondjuk egy diétás tejberizs. Mindehhez pedig mozogni kell intenzíven, éljen valaki Sopronban, Gyulán vagy éppen Százhalombattán!
- Te milyen gyakran fordulsz meg Battán?
- Mostanában ritkábban, de nagyon kellemes emlékeim vannak Annak idején többször is részt vettem a Battai Napokon rendezett „Játék határok nélkül” vetélkedőn. A battai ismerősök közül jó szívvel gondolok főiskolás társamra, a kitűnő kosárlabdázó Macsali Róbertre, és Csomor Erikára, aki nagyon szép eredményeket ér el triatlonban és duatlonban. Ezen kívül nagyon szurkolok a battai kézilabda-csapatnak is, amelynek most tudom, hogy nehezen megy, de talán Molnár János – őt Szegedről ismerem – érkezése lendíthet a teljesítményen.
- Jó érzés hallani az optimizmusodat!
- E nélkül nem lehet sikert elérni, ez visz előre. Annak idején például mindig a világbajnoki aranyérmekből merítettem erőt egy-egy kevésbé jó végkimenetelű Eb után. Bármilyen hihetetlen, de Európa-bajnokságot sosem sikerült nyernem, mindig be kellett érnem ezüsttel, vagy egyébbel, de az álmaimat és a reményt nem adtam fel soha!
- Ezek szerint a páratlan esztendők hozták számodra a sikereket.
- Jövőre szerencsés éved lehet! Lehet, hogy 2005-ben férjhez is mész, hogy párosan legyen szép a páratlan világ?
- Ezt egyre gyakrabban kérdezik tőlem az ismerősök, miután nemrég betöltöttem a harmincat. Biztos a házasságnak is eljön majd az ideje, de szerintem semmit sem szabad erőltetni az életben. A dolgok úgy is jönnek maguktól.
- Amióta megszülettem, bárhová is sodort az élet, mindig itt a környéken volt az otthonom, ide mindig jól esett hazajönni. A nagy versenyek, a fárasztó munka után ebben a csodálatos vízparti környezetben remekül fel lehet töltődni. Ez nekem nagyon fontos.
- Említetted a nagy versenyeke. Voltaképpen mikor is fejezted be a kick-bokszot? Már ami az aktív sportpályafutásodat illeti, hiszen a sportágat az óta sem hagytad el.
- Nem bizony. A kick-bokszot ötvözve a fittnesszel egy vadonatúj mozgáskultúrát alakítottam ki, és erre nagyon büszke vagyok. E mellett, amikor csak ráérek, szívesen segítek a válogatott versenyzőknek, az egykori társaknak, akik zömében megfogadják a tanácsaimat. A hivatalos versenyzést 2000-ben fejeztem be, és az azt megelőző évben nyertem el az utolsó világbajnoki címemet.
- Ez utóbbi sikeredre jól emlékszem, mert akkoriban bontogattad médiás szárnyaid is. Az olvasók kedvéért fűzöm hozzá, hogy kollégák voltunk, ezért is tegeződünk.
- Nagyon izgalmas korszak volt az a Telesportnál, sok tapasztalatot gyűjtöttem pozitív és negatív értelemben egyaránt. Korábban volt egy küzdősportos magazinműsorom is a Duna televízióban, aztán jöttek a videokazetták, amelyek szerintem alaposan megmozgatták az embereket, talán közelebb kerültek a mindennapi testmozgáshoz. Úgy vélem, nagyon kell a minta az egészség megőrzéséhez ebben az agyonhajszolt világban, bár ennek a napi torna csak egy része. Jelenleg egy kereskedelmi csatornán munkálkodom azon, hogy hasznos étkezési, dietetikai, életmódbeli tanácsokkal szolgáljak, illetve, hogy ezek együttes jelentőségére hívjam fel a figyelmet a mozgás mellett. Ebben a felfogásban természetesen helyet kap a relaxálás és a wellnesz is, éppúgy, mint a masszázs és persze legfőképp a kondíciónális karbantartás, a sport.
- Schobert Norbival együtt új műfajt teremtettetek idehaza, de hogyan lehet állandóan ellenállni a finomabbnál finomabb falatoknak, a csábító édességeknek? Hogyan tudsz aszkétaként élni?
- Néha nem könnyű, de azért ne hidd, hogy minden földi jót meg kéne tagadni magunktól. Azon a véleményen vagyunk Norbival, hogy azt kell enni, ami jólesik, de természetesen mértékkel, ez a lényeges. Érdemes ügyelni a napi ötszöri étkezésre (mindig egy picit fogyasztani) és a rengeteg szénhidrátot tartalmazó étel helyett, inkább sok zöldséget és gyümölcsöt bevinni a szervezetbe. A húsok közül a hal és a csirke élvezzen előnyt, édességként pedig mondjuk egy diétás tejberizs. Mindehhez pedig mozogni kell intenzíven, éljen valaki Sopronban, Gyulán vagy éppen Százhalombattán!
- Te milyen gyakran fordulsz meg Battán?
- Mostanában ritkábban, de nagyon kellemes emlékeim vannak Annak idején többször is részt vettem a Battai Napokon rendezett „Játék határok nélkül” vetélkedőn. A battai ismerősök közül jó szívvel gondolok főiskolás társamra, a kitűnő kosárlabdázó Macsali Róbertre, és Csomor Erikára, aki nagyon szép eredményeket ér el triatlonban és duatlonban. Ezen kívül nagyon szurkolok a battai kézilabda-csapatnak is, amelynek most tudom, hogy nehezen megy, de talán Molnár János – őt Szegedről ismerem – érkezése lendíthet a teljesítményen.
- Jó érzés hallani az optimizmusodat!
- E nélkül nem lehet sikert elérni, ez visz előre. Annak idején például mindig a világbajnoki aranyérmekből merítettem erőt egy-egy kevésbé jó végkimenetelű Eb után. Bármilyen hihetetlen, de Európa-bajnokságot sosem sikerült nyernem, mindig be kellett érnem ezüsttel, vagy egyébbel, de az álmaimat és a reményt nem adtam fel soha!
- Ezek szerint a páratlan esztendők hozták számodra a sikereket.
- Jövőre szerencsés éved lehet! Lehet, hogy 2005-ben férjhez is mész, hogy párosan legyen szép a páratlan világ?
- Ezt egyre gyakrabban kérdezik tőlem az ismerősök, miután nemrég betöltöttem a harmincat. Biztos a házasságnak is eljön majd az ideje, de szerintem semmit sem szabad erőltetni az életben. A dolgok úgy is jönnek maguktól.
