Közösségi emberként maga köré vonzotta az embereket, a nyolcvanas évek derekán alapító tagja volt a SZIKE-nek. Ha időről időre - egy-egy utazás vagy szerelem miatt - el is tűnt valamerre a világban, mindig visszatért, mindig új élményekkel, új lendülettel, ötletekkel feltöltekezve. Őszintén érdekelték a többiek, mindig kérdezett, figyelt és mesélt. Nem lehetett vele felületesen beszélgetni, szeretett elmélyülni bármilyen témában.

Kreatív alkotóként műfajt teremtett: a "satyócákat". Százhalombattán szinte mindenki ismerte a srácot, aki először egyedi, vicces, kis agyagfigurákat gyártott, majd míves kerámia dísztárgyakat is. Műhelyt nyitott, munkát adott jó néhány fiatalnak, akik számára ez kivételes lehetőség, nagy segítség volt. Agyag- és kerámiaműveivel bejárta Európát, de megnézte Amerikát és Új-Zélandot is.

Kora ifjúságától zenélt, együtteseket alapított, jártas volt mindenféle muzsikában. Puszta kíváncsiságból megtanult szép és különleges népi hangszereken játszani. Énekelt megzenésített verseket, de nem csak zenét, hanem saját szövegeket is írt.

Gyerekkora óta küzdött betegségével. Igyekezett tudomást sem venni róla, máskor pedig begurult és fellázadt. Számtalan győztes csata után, november 19-én csendben megbékélt sorsával. Barátai, ismerősei december 10-én 14 órakor kísérhetik utolsó útjára az érdi köztemetőben.