2010-ben hazánk bővelkedett katasztrófákban és segélyakciókban. Nyáron az árvíz, ősszel a vörösiszap taszított reménytelen helyzetbe családokat. Megmozdult az ország, hogy segítsen segélyvonalakon keresztül, csomaggyűjtő akciók keretében, sokan pedig erejüket, idejüket ajánlották fel.
A karácsonyhoz közeledve, ahogy minden évben, most is feléledtek az adományakciók, különböző jótékonysági rendezvényeken szerveznek gyűjtéseket, hogy lehetőleg mindenkinek kerüljön ajándék a fa alá. Százhalombattán december 17-ig a főtéri Táncházban lehet leadni a játékokkal teli cipős dobozokat. A segítségnyújtásnak számtalan formája van. Arról kérdeztük a városlakókat, jótékonykodnak-e, és ha igen, hogyan?
Wenczl Györgyné, nyugdíjas: Ha van rávalóm, adom: aluljáróban, az utcán, vonaton. Múlt héten Pesten jártam, egy tisztaszemű, nett idős bácsi gyönyörűen harmonikázott az egyik aluljáróban. Többen szívesen álltunk meg hallgatni őt. Nem volt kiírva, hogy kérné, de úgy gondoltam, ha adok neki ötszáz forintot a zenéléséért, én is adhattam valamit cserébe. Erre mentegetőzni kezdett, hogy ne adjak annyit. Megbeszéltük, hogy nekem a játékával pénzben nem kifejezhető örömöt szerzett, meg aztán sosem lehet tudni, mikor melyikünk kerül hasonló élethelyzetbe.
Wenczl Györgyné, nyugdíjas
Tolnainé Veizer Ivett, kismama: A telefonos segélyvonal a legkézenfekvőbb, könnyen megfogja az ember a készüléket, úgyis mindig kéznél van, és nem is nagy összeg. Megtalálnak persze áruházaknál is, mutatják az igazolványukat, vegyek egy szál rózsát, mert ezzel segítek valakiken. A neten is sok ilyen körlevél járt, nem is értem, hogy ha továbbküldöm, hogyan fog abból valaki pénzt kapni. A kislányom születése után megtaláltak telefonon a koraszülött-mentők, hogy valamilyen új műszerre gyűjtenek. A kislányom ugyan nem koraszülött, de ki tud ilyenre nemet mondani?
Tolnainé Veizer Ivett, kismama
Liczkó Mária, négyunokás nagymama: Szomorúan sok rászorulóról hallani a hírekben. Együtt lakom az unokákkal, ez is a segítségnyújtás egy formája. A családon belül cserélgetjük a ruhákat, néha a Vöröskereszt konténerébe is szoktunk hozni. A jó minőségű játékokat a kicsik öröklik a nagyoktól. Nagyon szép szokás Pesten a Mikulásváros. Szomorú, hogy sok kis gyereknek így kell összegyűjteni az ajándékot, hogy legyen karácsonyuk. A lányom szokott az adományvonalra is telefonálni, mert nagyon egyszerű, mégis érzi, hogy valamit adott.
Liczkó Mária, négyunokás nagymama
Skorlné Nagy Szilvia, leendő pedagógiai asszisztens: Jobb lenne, ha látnám, hogy valóban az kapja-e a támogatást, akinek szüksége van rá. Ha lenne neve, arca. Néha megszólalnak olyan rászoruló családok, akik azt mondják, ők nem kaptak semmit. Pedig mindenki szeretne tenni valamit, hogy másnak is jó legyen a karácsonya. Pláne ilyenkor nagyon sok gyerek örülne, így aki teheti, részt vesz az akciókban. Pár éve mi is adtunk le cipős dobozt.
Skorlné Nagy Szilvia, leendő pedagógiai asszisztens
Geri László, közterület-felügyelő: Jó dolog az adományozás, és szükség is van rá. A vörösiszappal elöntött részen főleg rászorulnak. Kell, hogy adakozzanak az emberek, ki milyen formában tud, segítsen. Jók a cipős doboz-, meg a ruhagyűjtő-akciók. Amikor nálunk kinövik a gyerekek a játékokat, de még megfelelő állapotúak, azokat elajándékozzuk. Biztos van értelme annak is, amikor bekopogtatnak, de szerintem a nagyobb, ismert szervezeteken keresztül jobban működik a támogatás.
Geri László, közterület-felügyelő
Pál Aliz, újságíró: Fontos az adakozás és örökérvényű. Az idén hasznos és szükségszerű volt, tekintve azokat a katasztrófákat, amik az országot érték. A magángyűjtések személyesek és közvetlenek, a szervezettek viszont hatékonyabbak, rendezvényekkel karöltve, híres emberek közreműködésével. A templomban vagy az egyházközségben szoktam adni, ha tudom, kinek gyűjtenek. Vittem a volt gimnáziumom kollégiumába bögréket, mert tudtam, hogy örülni fognak nekik.
Pál Aliz, újságíró
