A mozgásában súlyosan korlátozott Fábus Jánosné még az előző télen igényelt mozgáskorlátozott mopedet a társadalombiztosítástól, de az, hogy valóban használatba vehesse a járművet, és végre viszonylag gond nélkül elhagyja az otthonát, közel fél éves utánajárásába, vesződségébe került. Lényeg, hogy végül június 26-án a Polgármesteri Hivatal ideiglenes rámpát telepített a lépcsőháza bejáratához, aminek köszönhetően már kijárhatott az utcára a mopeddel. Korábban idős, szintén nem túl jó egészségnek örvendő élettársa cipelte le a lépcsőkön a mintegy száz kilós járgányt, így alaposan meggondolták a "kiruccanásokat". Az alatt a néhány hónap alatt azonban, amíg volt rámpa, boldogok voltak, hiszen el tudtak menni a Piac térre bevásárolni, ha pedig szép idő volt, kiültek a parkba.
November 3-án azonban levelet kaptak, amiben arról értesítette őket a Polgármesteri Hivatal, hogy mivel a rámpa más tulajdonos jogos érdekeit sérti, elbontják. Ez még azon a napon meg is történt.
Érthető, ha Fábusék borzasztóan csalódottak lettek, igyekeztek kideríteni, mi is az a jogos érdek, és hogyan lehetne mégiscsak megoldani valahogy a ki-bejárást bárki sérelme nélkül.

Kiderült, hogy szomszédjuk, a másik földszinti lakó kérte a rámpa elbontását, mivel az olyan magasan haladt az ablaka alatt, hogy a rajta közlekedők benézegettek, bekopogtak a lakásába, sértették otthona intimitását, a rámpán ugráló, görkorcsolyázó gyerekek pedig kifejezetten zavarták nyugalmát.
Kiss József, a Műszaki Iroda vezetője szerint patthelyzetbe került az önkormányzat, hiszen a maga részéről mindkét érintettnek igaza van. A képviselő-testület határozata szerint rámpát biztosítanak a mozgáskorlátozottaknak minden lépcsőházban, ahol ahhoz a lakóközösség is hozzájárul, ebben az esetben azonban nem született társasházi határozat.

Fábusék szerint azonban nem is kell, hiszen a lépcsőház tizenöt lakásból áll, nyolcban írásos beleegyezésüket adták a lakók a rámpához, sőt, többen kifejezték örömüket, hogy végre a babakocsikkal is könnyebben közlekednek majd.

Pátkai Zsolt, a társasház közös képviselője szerint szintén nincs szükség közgyűlési határozatra. Egyrészt, mert anno anélkül is felállította a rámpát a hivatal, másrészt, mert a rámpa kérdése a társasház nyolc lépcsőházából egyet érint, miért a többi hét döntse el, szükség van-e rá az Erkel 7-ben, vagy nincs?

Fábusék szerint megoldás lenne, ha a lépcsőház másik bejáratához telepítenék a feljárót, mert akkor senki sem bámulna szomszédjuk konyhájába, a Műszaki Iroda szerint azonban nem, mert akkor meg éppen a szobájukba nyílna a számukra kívánatosnál nagyobb betekintés.

Berczi Norbert, az önkormányzat jogásza úgy véli, a tulajdonosok között kialakult véleménykülönbség miatt mégiscsak a társasháznak kell döntenie, hacsak a szervezeti és működési szabályzatban ezt a jogkört át nem ruházták a közös képviselőre. A társasház határozott vélemény-nyilvánítása, vagyis a közgyűlés vagy az erre felhatalmazott közös képviselő döntése nélkül ugyanis a földszinti lakó eredményesen hivatkozhat birtokháborításra, és akkor biztosan el kell bontani a rámpát. A dilemmát tehát nem a helyi határozat dönti el, hanem a magasabb szintű társasházi törvény, amely – úgy tűnik – nem alkalmaz pozitív megkülönböztetést a mozgáskorlátozott tulajdonosok javára.  
(Képünk illusztráció.)