Kilenc ország oktatási szakemberei, illetve iskolaigazgatói vehettek részt Milánóban azon a tanácskozáson, amelyet az unió támogatott és szervezett október 8-a és 15-e között. Dr. Horváth Béla, a SZISZKI igazgatója márciusban nyújtotta be pályázatát Brüsszelbe az ARION névre keresztelt egyhetes tanulmányúton való részvétel költségeire.
A házigazda Olaszország mellett Észak-Írországból, Angliából, Hollandiából, Izlandról, Észtországból, a SZISZKI-ből egy-egy, Svédországból és Lengyelországból pedig két-két nyertes pályázó vehetett részt a tanácskozáson – tudtuk meg Horváth Bélától. A résztvevők formálisan és informálisan is tájékoztatták egymást az oktatási intézményükben folyó irányítási, vezetési mechanizmusról. Kicserélték tapasztalataikat olyan kérdésekben is, hogy miként lehet a felhalmozott szellemi javakat az adott anyagi lehetőségek keretei között a legészszerűbben, a leghatékonyabban hasznosítani a tanulók javára. A házigazdák szervezésében két általános- és egy középiskolában tanulmányozhatták a hagyományos és a minőségirányítás alá vont rendszert, Olaszországban ugyanis az utóbbi bevezetése egyelőre nem kötelező. A három tanintézet közül kettő hagyományos irányítással működik, így adott volt az összehasonlítás lehetősége is. Valamennyien beszámoltak arról, hogy működik-e náluk ISO, vagy másfajta minőségirányítási rendszer. Ha igen, milyenek erről a tapasztalatok, és szándékukban áll-e hasonló rendszert meghonosítani tanintézetükben. Milánó környéki polgármesterekkel is találkoztak, hiszen az Európai Unió államaiban szinte valamennyi tanintézet fenntartója a helyi hatóság, az önkormányzat.
Az angliai igazgatónő többek között arról számolt be, hogy a központi kormányzat két évtizede ambicionálta, próbálta rávenni az iskolavezetőket arra, hogy térjenek át a minőségbiztosítási rendszer valamelyik formájára, mert ettől a nevelés, oktatás minőségi javulását és a ráfordított költségek karcsúsítását remélik. Mivel ez húsz év alatt sem vezetett eredményre végül kormánydöntés született arról, hogy ha törik, ha szakad, január elejétől a tanintézeteknek el kell indítaniuk a minőségirányítási rendszerre való áttérés folyamatát.
De ennek megoldása nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem valamennyi európai országban anyagi, pénzügyi gondot is okoz az intézményvezetőknek – mondta a SZISZKI igazgatója. Pénzszűkében vannak ugyanis az iskolák Európa-szerte, a minőségirányítási rendszer feltételeinek megteremtése, az auditálás, az időnkénti felújítás sok pénzt emészt el. Másrészt többletmunkát is igényel, és nem kis gondot jelent rábírni pedagógus kollégákat arra a pluszmunkára, amit az oktatás, a nevelés vagy egyéb iskolai tevékenység terén végeznek. Annak ellenére sem, hogy több országban az intézményvezetőknek lehetőségük van a minőségi bérpótlék kifizetésére.
Érdekes modellről beszélt egy holland intézményvezető, bár helyesebb lenne csúcs menedzsernek nevezni őt, hiszen nem kevesebb, mint tizenhét iskolát igazgat. Feladata, hogy az adott költségkeretben a lehető legsikeresebben vezesse a rábízott iskolákat.
Horváth Béla beszámolt a Magyarországon kidolgozott Comenius 2000 nevű minőségirányító rendszerről. Kifejtette egyébként, hogy a tanulmányút megerősítette őt abban a meggyőződésében, hogy a minőségirányítási rendszer bevezetése szükséges lépéssorozat. Elmondta, elődei nem éltek a Comenius 2000 program kínálta lehetőséggel, így az iskola kollektívájával együtt pótolni szeretnék ezt a hiányt. A bevezetendő rendszer legfontosabb elemének az iskola valamennyi szegmense átláthatóságát mondta. Könnyebben megállapítható így, hogy melyik terület működik eredményesen, és hol vannak a gyengébben működő tevékenységi körök. Hol kel föltétlenül beavatkozni, hol szükséges átirányítani pedagógusokat az egyik területről a másikra.
A SZISZKI négyfős munkacsoportja néhány hónapja kezdte el az új rendszerre való áttérést, és várhatóan két év múlva jutnak abba a stádiumba, hogy hasznosítható ismereteket szolgáltat a rendszer – tudtuk meg az igazgatótól. A folyamat felgyorsítható külső szakcégek bevonásával, bár ez újabb kiadásokat jelent. A tanintézet az adott költségvetési kereten kívül egyéb pénzforrásokkal is rendelkezik – szakképzési hozzájárulás, cégek támogatása, pályázatokon elnyerhető pénzek stb. Nem a pecsétes papírokat és az auditált bizonylatokat tartotta igazán fontosnak. „Egyelőre működjön a rendszer – mondta – utána meglátjuk, költsünk-e pénzt a bizonyítvány megszerzésére.”
Az angliai igazgatónő többek között arról számolt be, hogy a központi kormányzat két évtizede ambicionálta, próbálta rávenni az iskolavezetőket arra, hogy térjenek át a minőségbiztosítási rendszer valamelyik formájára, mert ettől a nevelés, oktatás minőségi javulását és a ráfordított költségek karcsúsítását remélik. Mivel ez húsz év alatt sem vezetett eredményre végül kormánydöntés született arról, hogy ha törik, ha szakad, január elejétől a tanintézeteknek el kell indítaniuk a minőségirányítási rendszerre való áttérés folyamatát.
De ennek megoldása nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem valamennyi európai országban anyagi, pénzügyi gondot is okoz az intézményvezetőknek – mondta a SZISZKI igazgatója. Pénzszűkében vannak ugyanis az iskolák Európa-szerte, a minőségirányítási rendszer feltételeinek megteremtése, az auditálás, az időnkénti felújítás sok pénzt emészt el. Másrészt többletmunkát is igényel, és nem kis gondot jelent rábírni pedagógus kollégákat arra a pluszmunkára, amit az oktatás, a nevelés vagy egyéb iskolai tevékenység terén végeznek. Annak ellenére sem, hogy több országban az intézményvezetőknek lehetőségük van a minőségi bérpótlék kifizetésére.
Érdekes modellről beszélt egy holland intézményvezető, bár helyesebb lenne csúcs menedzsernek nevezni őt, hiszen nem kevesebb, mint tizenhét iskolát igazgat. Feladata, hogy az adott költségkeretben a lehető legsikeresebben vezesse a rábízott iskolákat.
Horváth Béla beszámolt a Magyarországon kidolgozott Comenius 2000 nevű minőségirányító rendszerről. Kifejtette egyébként, hogy a tanulmányút megerősítette őt abban a meggyőződésében, hogy a minőségirányítási rendszer bevezetése szükséges lépéssorozat. Elmondta, elődei nem éltek a Comenius 2000 program kínálta lehetőséggel, így az iskola kollektívájával együtt pótolni szeretnék ezt a hiányt. A bevezetendő rendszer legfontosabb elemének az iskola valamennyi szegmense átláthatóságát mondta. Könnyebben megállapítható így, hogy melyik terület működik eredményesen, és hol vannak a gyengébben működő tevékenységi körök. Hol kel föltétlenül beavatkozni, hol szükséges átirányítani pedagógusokat az egyik területről a másikra.
A SZISZKI négyfős munkacsoportja néhány hónapja kezdte el az új rendszerre való áttérést, és várhatóan két év múlva jutnak abba a stádiumba, hogy hasznosítható ismereteket szolgáltat a rendszer – tudtuk meg az igazgatótól. A folyamat felgyorsítható külső szakcégek bevonásával, bár ez újabb kiadásokat jelent. A tanintézet az adott költségvetési kereten kívül egyéb pénzforrásokkal is rendelkezik – szakképzési hozzájárulás, cégek támogatása, pályázatokon elnyerhető pénzek stb. Nem a pecsétes papírokat és az auditált bizonylatokat tartotta igazán fontosnak. „Egyelőre működjön a rendszer – mondta – utána meglátjuk, költsünk-e pénzt a bizonyítvány megszerzésére.”
