Azért éppen erre a településre esett a választás, mert mind a két tervezett nagyüzemben – a hőerőműben és az olajfinomítóban is – sok vizet igényelt a technológia, és ezt a Duna biztosította, másrészt a főváros közelsége is fontos szempont volt. A legenda szerint az eredeti tervekben csak a készenléti lakótelep szerepelt, úgy gondolták, hogy az itt dolgozók Érden laknak majd, de a két vállalat igazgatója elérte, hogy több lakás épüljön Battán.

Százhalombatta akkor még távol állt attól, hogy valaha város lehessen. Aszfaltos útja egyáltalán nem, vezetékes víz sem, villany pedig csak az Óvárosban volt. A nem sokkal korábban parcellázott Újtelepen és az akkor még elsősorban nyaralótelepként funkcionáló Dunafüreden csak jóval később vezették be az áramot. Az itt élők főleg a mezőgazdaságban, illetve a téglagyárban dolgoztak, emellett sokan ingáztak budapesti munkahelyekre. Villamossági vagy vegyész szakmával nem rendelkeztek az itteniek, ezért az épülő üzemekhez máshonnan telepítették ide a szakembereket.

Erdei Ferenc ma már 87 éves, az elsők között érkezett a Dunamenti Erőműbe.
- Dorogon dolgoztam, az ottani erőműben voltam munkaügyi osztályvezető – emlékszik vissza. A tröszt ajánlott Százhalombattára munkaügyi osztályvezetőnek, Csenterics Sándor eljött Dorogra és kikért az igazgatómtól. Áthelyezéssel jöttem, 1963. január elsejétől vagyok itt. Nehéz volt az első időszak, még irodánk sem volt, rossz körülmények között dolgoztunk, emellett több volt a feladatunk, mint általában a munkaügyeseknek, mert a munkásellátást is később szerveztük meg. A legnehezebb az volt, hogy a család akkor még nem jöhetett velem, mert a lakások nem készültek el, csak szeptemberben, akkor költözhettünk be az első kockaházakba, amelyekben csupa erőművesek kaptak lakásokat.

- Mi volt a legfontosabb feladata?
- Szakembereket kellett találnom. Helyben hiába is kerestem volna, de szerencsére jó kapcsolataim voltak a többi erőművekkel, megtaláltam a megfelelő kollégákat, akik áthelyezéssel jöttek ide. Többnyire családos emberek voltak, főleg az vonzotta őket, hogy rövid időn belül lakáshoz juthattak. Gondoskodni kellett a dolgozókról, sokszor a házastárs számára is segíteni kellett abban, hogy munkahelyet találjon.

- Milyen volt akkor a lakótelep?
- Nagy erőkkel haladt az építkezés, de a környék még rendezetlen volt, sáros utakon jártunk, helyben nem voltak üzletek, a fővárosban vásároltunk. Ettől függetlenül jó közösség alakult ki az erőműben, Csenterics Sándor igazgató odafigyelt az emberekre, akkoriban úgy mondták, nem volt olyan probléma, amit ő ne tudott volna megoldani. Szép időszak volt a kezdet, de a későbbi évek is, amikor egyre inkább fejlődött a város. Jól éreztük itt magunkat, egyetlen dolog hiányzott: nehezen szoktuk meg, hogy be vagyunk szorítva egy lakásba. Később sikerült vásárolnunk Sóskúton egy telket, nyaranta nagyon sok időt töltünk ott.