Szegénység mindig is létezett, mindig voltak, akiknek az átlagosnál sokkal kevesebb jutott az anyagi javakból. Akik már generációk óta szegények, talán könnyebben viselik, anyáról lányra szállnak az úgynevezett olcsó receptek arról, hogyan lehet a szinte semmiből valamit előállítani. Az apák pedig az alkalmi munkák fellelhetőségét adják tovább fiaiknak. Ők már megszerezték azt a rutint, amely a továbbéléshez szükséges, nem esnek kétségbe, ha nem tudják kifizetni a számlákat, még azt is átvészelik, ha a felhalmozott tartozások következtében a lakásukat is elveszítik. Régóta élnek a mezsgyén, ismerik a stációkat, már ahhoz is fáradtak, hogy kétségbe essenek. Eközben egyre nő az „új szegények” száma. Ők nemrég még a nagy átlaghoz tartoztak, volt munkahelyük, lakásuk, autójuk, talán még nyaralójuk és bankbetétjük is, azt hitték, hogy a sorsot a kezükben tartják, a boldogulás kizárólag rajtuk múlik. Aztán megtörtént a baj, elveszítették a munkájukat, nem sikerült másikat találniuk, felélték a tartalékaikat. Rá kellett jönniük, hogy a tönk széle nincs túlságosan messze a közepétől, rövid az út a reményteljes jövőtől a teljes kilátástalanságig.

Százhalombatta a leggazdagabb magyar városok közé tartozik. Nálunk sűrűbb kötésű a szociális háló, a költségvetés megengedi, hogy nagyobb legyen a szociális keret, mint másutt. A segélyre jogosultak közül nagyon sokan egy másik településen nem kaphatnának támogatást, ugyanis minden önkormányzat a lehetőségeihez mérten szabja meg a határokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Százhalombattán nem létezik szegénység. Kevésbé észrevehető, mint egy faluban, hiszen a lakótelep panelfalai jól takarnak, nem látszik át rajtuk a nincstelenség.

Szükség lenne a tudati változásra is. A szegényeket szinte kitapintható társadalmi közöny veszi körül, részvétlenség, amely a „nem akarnak dolgozni, mert fényesen megélnek a segélyből” kezdetű előítéletből táplálkozik. Tisztázni kellene, mi is a szegénység, kik azok a szegények? A szociológusok szerint a szegénység nem azonos az életben maradáshoz szükséges javak hiányával, az is szegénység, aki nem éri el azt az életminőséget, amely a társadalomban elfogadott. A szegénység kiszolgáltatottságot, elesettséget, egyfajta bélyeget is jelent, olyan állapotot, amely a munkanélküliséggel veszi kezdetét és a munkára való képtelenség felé tart.
A kormány programot hirdetett a szegénység felszámolására. Különösen a gyermekek szegénységének megszüntetése a cél, ami valószínűleg a gyermekes családok fokozottabb támogatását jelenti. Ezt helyi szinten megoldani nem lehet. A szegénység megszüntetéséhez átfogó társadalmi változásokra lenne szükség. Mindenekelőtt munkahelyekre, ahol a felnőttek olyan jövedelemre tehetnének szert, amiből megélhetnének, etetni, ruházni és taníttatni tudnák a gyermekeiket. Élhető jelent és biztató jövőt nyújthatnának nekik. Amely egyébként - állampolgári és emberi jogon is - jár nekik.