Hatodik alkalommal rendezte meg a Magyar Olvasástársaság az Országos Népmese-konferenciát, amelynek ezúttal Százhalombatta adott otthont október 1-jén a Rendezvényközpontban.
A konferencia előtt a Magyar Olvasástársaság tisztújító közgyűlésére került sor, amelyen megerősítették tisztségében a szervezet elnökét, Győri Jánost.
A társszervező Hamvas Béla Városi Könyvtár nevében Tóthné Kurán Julianna igazgató köszöntötte az érdeklődőket, majd Fazekas István alpolgármester osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Szerinte ebben az összekuszálódott világban a felnőtteknek is szükségük van a népmesékre. Az emberi társadalomban is léteznek sárkányok, boszorkányok, de a "jó tett helyébe jót várj" igazsága ma is érvényes. A népmese segít elviselni a bajt és megtalálni a megoldást. Aki a népmesékkel foglalkozik, az egy szebb világ szolgálatában áll – fogalmazott az alpolgármester. A köszöntők sorát Győri János zárta. Elmondása szerint megtisztelőnek érzi, hogy a konferenciának ilyen különleges körülmények között adott otthont városunk. Úgy véli: amelyik gyereknek nem olvasnak otthon a szülei, az legtöbbször maga sem lesz olvasó, és ezáltal a világot is kevésbé fogja tudni "olvasni".
Az előadások első egységét Jankovics Marcell filmrendező nyitotta, aki saját álmain keresztül a mese és az álom kapcsolatáról, közös motívumaikról, típusaikról beszélt. Őt követte Kóka Rozália, aki székely népmeséket adott elő, majd Boldizsár Ildikó meseterapeuta számolt be a világ első meseterápia központjáról, amely szeptember 30-án nyílt meg Budapesten. Úgy látja: a legtöbb nehézséget az okozza a mai embernek, hogy sem önmagához, sem másokhoz nem tud igazán kapcsolódni. A központ fő célcsoportjai az állami gondozott, valamint a különösen tehetséges gyerekek és a válságba jutott családok. Ezen kívül lelki és testi betegségben szenvedők, illetve preventív céllal bárki részt vehet a foglalkozásokon. Agócs Gergely a mese közösségszervező jellegéről beszélt. A népmese mintát adhat nekünk a generációk és a különböző társadalmi státuszok közti kommunikációról, a sikeres információcseréről. Szintén a mese és a közösség viszonya állt középpontjában az első blokkot lezáró kerekasztal-beszélgetésnek.
A szünet után a drávaszögi magyar, illetve a magyarországi horvát népmesekincsről hallhattunk előadásokat. Ízelítőként Kovács Marianna, a konferencia főszervezője adott elő magyar és horvát nyelven meséket, majd Raffai Judit a népmesék állandósult szókapcsolatairól beszélt. Lábadi Károly, az eszéki egyetem professzora a drávaszögi magyar falvakról és meséikről tartott előadást, Frankovics György a hazai horvátok népmesei világába vezette be a jelenlévőket, Eperjessy Ernő pedig az őrtilosi népmeséket elemezte.
A konferencia befejező részében a pszichológiai, pedagógiai és szociológiai megközelítések domináltak. Ennek jegyében Nagy Attila a hamuban sült pogácsa, mint a család, az otthon, a törődés jelképének jegyében szólt aktuális társadalmi kérdésekről. Szükségesnek nevezte a szülőkkel való törődést is, mert ők a legfontosabb csatorna, amelyen a népmesék és a bennük lévő igazságok eljuthatnak a gyerekekhez. A záró előadásban Berecz András a mesemondó szemszögéből szólt a népmesékről és a mögöttük lévő valóságról. Arra hívta föl a figyelmet, hogy meséket ma is hallhatunk, ha nyitott szemmel és füllel közlekedünk a vonaton vagy a villamoson.
A vacsora után Berecz András mondott meséket, a Forrás Néptáncegyüttes tartott előadást, majd a Zora és Zorica horvát zenekarok adták a zenét az éjfélig tartó néptánchoz.
Másnap gyerekeknek és felnőtteknek szóló színes, mesés, zenés programmal folytatódott a rendezvénysorozat.
