Ha valaki a családjába fogad egy állatot, igyekszik éveken keresztül méltó életet biztosítani számára, betegsége, szenvedése éppúgy megrázza, mint embertársáé, és gyakran a kegyes halál lehetőségét is megadja neki. Csak épp az emlékét nehéz méltón megőrizni. Szerkesztőségünket egy egyedül álló, idős nő kereste meg azzal, hogy az elhullott kutyájáról való legális gondoskodás szinte lehetetlen feladat elé állította.

Az elhullott állatok elhelyezését – mivel veszélyes hulladéknak minősül – számos törvény szabályozza. Fontos, hogy a tulajdonos kötelessége és költsége a tetem ártalmatlanná tételéről gondoskodni.

Mit tehetünk tehát egykori társunk testével?

Elföldelhetjük saját kertünkben, a szomszéd telek határvonalától 1,5 méterre, de csak abban az esetben, ha egykori kedvencünk nem súlyosabb ötven kilónál, és a mindenkori maximális nyugalmi vízszint valamint az elföldelés szintje között legalább egy méter a távolság. Erre Százhalombattán kevés lehetőség van, nemcsak a magas talajvízszint, hanem a kis alapterületű telkek miatt is. Temettethetünk kisállat-temetőben is. Ez viszont igen költséges, általában húsz-huszonötezer forintba kerül, és a sírhelyet évtizedekre meg kell váltani. Ráadásul Magyarországon mindössze két-három hivatalos kisállat-temető üzemel, Százhalombattától mindegyik távol esik.

Kérhetünk hamvasztást, akár mobilt is, amely házhoz jön. Az ára az állat nagyságától és az urnától függően harmincezer forinttól több százezer forintig terjed.

Felhívhatunk néhány veszélyes hulladékok megsemmisítésére szakosodott céget is, de egy kutyával – pláne annál kisebb termetű állattal – nem foglalkoznak.

Az önkormányzatok részére kötelező feladat a közigazgatási területen kóborló állatokat begyűjtse, a gazdátlan tetemek elszállítása, megsemmisítse. A százhalombattai Polgármesteri Hivatal tájékoztatása szerint városunkban mindezt a gyepmesteri szolgáltatással megbízott vállalkozás végzi. A begyűjtött kóbor ebeket – éves szinten közel százat – az Állategészségügyi Telepre, míg az állati tetemeket a SZÁKOM hulladéklerakójában található hűtőkamrába szállítják. A havi egy-két mázsa tetemet a solti fehérje-feldolgozó üzemben semmisítik meg. A hűtőkonténerbe csak a gyepmester helyezhet el hullát. Minden más elhelyezés illegális.

Ha azonban a gazda személye ismert, a gyepmester nem szállítja el a tetemet annak ellenére sem, hogy a helyi állattartási rendelet - költségtérítés ellenében - biztosítja ezt a lehetőséget a lakosság számára. Nyilván a fent felsorolt szolgáltatásokkal szemben ez lenne a leginkább költségkímélő megoldás a gazdák számára.

A kisállattartók száma Százhalombattán is igen magas, csak a kutyák becsült létszáma háromezer, követhetetlen a macskák, hörcsögök és egyéb kisállatok száma. Az állatvédelem, az állattartók kultúrája jónak mondható, de az állati tetemektől való "megszabadulás" egyre nagyobb gondot okoz.

A hűtőkamrát egyénileg használni illegális, a gyepmester ismert tulajdonostól nem szállít. Mit tehet hát a gazda, ha nincs kertje és pénze sem megfizetni a mobil hamvasztást vagy egyéb szolgáltatás?

Illegálisan temet a zöldben, vagy kidobja valahol az út szélén a nejlonba csomagolt kedvencet. Majd valamikor összeszedi a gyepmester. Ezek a megoldások méltánytalanok és jogszabályba ütközők. Igaz, temetésért még nem, de állati tetem közterületre helyezésért már szabtak ki bírságot a városban.

Ha a gyepmester munkaköre bővülne a helyi állattartási rendelet figyelembe vételével, az nemcsak erkölcsileg, közegészségügyileg, hanem talán anyagilag is előnyére válna a városnak.

A helyi állatorvosok és állatvédők – a Százhalombattai Állatvédők Köre, a Kutyabarátok Százhalombattai Egyesülete – évek óta szorgalmazzák az elhullott állatok tetemétől való méltó megválást, egy kisállattemető kijelölését, esetleg kis kapacitású égető felállítását, vagy legalább a szeméttelepen található gyűjtőhely lakossági használhatóságát javasolják.

Róthweil Róbert, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájának városüzemeltetési munkatársa a témával kapcsolatban elmondta, hogy Polgármesteri Hivatal kizárólag azért nem veszi át az ismert tulajdonosú állattetemeket, mert nincs még rá kiépített kapacitása, a megfelelő feltételek biztosítása pedig nemcsak pénz kérdése, de sok jogszabályi és technikai problémát is felvet. A Hulladékudvarban található hűtőkonténer mérete és az áramvételi pont vezetékmérete kevés a bővítéshez. Ha megnő az átvett tetem mennyisége, sokkal szigorúbb hatósági előírásoknak kell megfelelni. Mivel a konténer a felső bedobó nyílás miatt nem zár légmentesen, a Hulladékudvar gázérzékelői a nagyobb mennyiségű fejlődő gyúlékony szerves gáz miatt gyakrabban lekapcsolhatják az elektromos biztosítékokat, és akkor áram nélkül maradnának a hűtőkamrák a nyári melegben, ami pedig kellemetlen probléma lehet. Ezek miatt a SZÁKOM Kft. ügyvezetője nem javasolja a bővítést, más, állandó őrzéssel biztosított, önkormányzati tulajdonú helyet pedig még nem találtak.

Ha a gyepmester munkaköre a gazdával rendelkező tetemek elszállításával bővülne, az anyagilag egészen biztosan nem válna a város előnyére, a szükséges beruházás és üzemeltetés ugyanis jóval többe kerülne, mint amennyit a szolgáltatásért el lehetne kérni a gazdáktól. A kisállatok teteme közegészségügyi problémát nem jelent a városban, mert a lakosság ezen a téren meglehetősen lelkiismeretes.