Horváth Istvánné Kata hosszú évek óta részese a battai sportéletnek, pedig nem is sportoló. Egy időben vezette a VSZK-t, 2009-ben megkapta a várostól a Testnevelési és Sportdíjat, 1997. évben Közszolgálati díjban részesült, eredményes munkájáért dicséretben részesítette a Művelődési Minisztérium is. Kicsi korában óvónő szeretett volna lenni. Egészen más lett, de nem bánta meg. 1980-ban családjával együtt Ráckeresztúrról került Százhalombattára. Végigkísérte a város épülését, fejlődését. A sportiskolától a sportközponton át a Szabadidő Központig intézte a sportkörök, szakosztályok, mérkőzések, versenyek és a legkülönbözőbb rendezvények gazdasági folyamatait.
- 1982-ben építették a sportcsarnokot, akkor kerültem ide gazdasági előadóként. Emlékezetes volt például az első aerobic edzés a sportcsarnokban. Tele volt az akkor még graboplaszt borítású küzdőtér. Abban az időben már divatos sportág volt a karate is, melytől szintén benépesült a sportcsarnok. A versenysportágak mellet az iskolák testnevelési óráihoz is biztosítottuk a sportközpont létesítményeit. Régen sok filmvetítés, élőkoncert és egyéb szórakoztató program is itt került megrendezésre. Amikor megépült a Művelődési Központ és Könyvtár, a Sportközpont a BMK irányításával működött tovább, így kerültem fel helyileg a Művelődési Házba. Mindig terveztem, hogy továbbtanuljak, és akkor kaptam rá lehetőséget. Felsőfokú végzettséget szereztem államháztartási szakon. 1990-ben éppen, amikor tanulmányaimat befejeztem, megalapították a Városi Szabadidő Központot és felajánlották, hogy legyek a gazdasági vezetője.
- Milyen volt akkoriban – a kilencvenes évek elején – a városban a sportélet, és hogy változott azóta?
- A Sportiskolában már működött úszó, atlétika és torna szakosztály. A DKSK szervezeti keretein belül működött a labdarúgó, kézilabda és kosárlabda, valamint a tenisz szakosztály, melyek a Szabadidő Központ létesítményeit - sportközpontot, fedett uszodát és strandot - vették igénybe edzések és bajnoki mérkőzések, versenyek lebonyolításához. Az évek során a tradicionális sportegyesületek mellett új sportegyesületek alakultak (pld. judo, kick-boksz, Xtreme, rögbi, vízilabda, stb.). Jó volt látni az új szakosztályok születését, amely arra vezethető vissza, hogy a városban egyre többen sportolnak. Ennek eredményeként városunk elnyerte a Nemzeti Sportváros kitüntető elismerést. A sportágak, illetve a sportolók számát tekintve kinőtte a város ezt a létesítményt. Reménykedem, hogy a sportcsarnok helyett lesz még szebb és nagyobb! A vizes sportágaknak az új Kiss László Sportuszoda és a felújított Szalai János Uszoda biztosít kiváló feltételeket. A tömegsport és szabadidő kellemes eltöltésére a strandunk ad lehetőséget. A szaunák mellett az új élményelemek beépítése hozzájárult a szolgáltatás bővítéséhez. Nagyon jó érzés megélni ezeket az újításokat, bővítéseket.
- Ön is sportol?
- Mindig szerettem a sportot, de versenyzőként soha nem műveltem. Nagyon sok nemzetközi mérkőzést megéltem. Munkatársaimmal együtt igyekszünk minden szakosztálynak a lehető legjobb feltételeket biztosítani, természetesen ehhez néha kompromisszumokra van szükség. Számomra a mi munkánk olyan, mint a vendéglátás, hiszen akik hozzánk jönnek, a szabadidejüket töltik itt. Jó látni, hogy jól érzik magukat, a törzsvendégek üdvözlik egymást, mindenki ismer mindenkit. Szeretem a nyüzsgést, számomra soha nem jelentett terhet, ha munkaidő után is dolgoznom kellett. Nem mindig úgy alakul a napom, ahogy terveztem, de ettől izgalmas. Bár néha fárasztó. Nem végezhetném így a munkám, ha nem lenne mögöttem a családom, különösen a szüleim, akik energiát, erőt adtak, hogy bizonyítani tudjak.
- Hogyan szeret kikapcsolódni?
- Természetesen a családommal és a barátokkal. Szeretek kirándulni és színházba járni. Kilenc éve vagyok nagymama, általában a családdal tervezünk programokat. Számomra az unokáimmal való együttlét a legjobb kikapcsolódás. Kedvenc nyári időtöltésem, hogy rendszeresen járunk a Szegedi Szabadtéri Játékokra a férjemmel. Néha a kollégákat is beszervezem a színházi látogatásokra. Hálás vagyok a városnak a díjakért, ezek még több erőt adtak, miközben tudom, hogy nem csak nekem, hanem a munkatársaimnak is szólnak.
- Kit ajánl a következő beszélgetésre?
- Takács Péternek, a művelődési ház korábbi vezetőjének nagyon sokat köszönhetek. Segített, hogy tanulhassak, és erőt adott, amikor nekem nem volt önbizalmam, biztatott, hogy vállaljam el ezt az állást. Most nyugdíjba vonult, és érdekelne, hogy telnek nyugdíjas napjai.



