Egy éve nyílt meg a százhalombattai Tesco áruház. Ez volt az egyik első a nemzetközi áruházlánc kisebb alapterületű kisvárosi hipermarketjei között. Bár a városban nem fogadták egyöntetű örömmel, a legtöbb itt élő sokat várt tőle. Olcsóbb árakat, nagyobb kínálatot, kényelmet, vagyis azt, hogy egy helyen szinte mindent beszerezhet majd. Sőt, jó néhányan arra is számítottak, hogy az új vetélytárs megjelenése a többi élelmiszerüzletet is versengésre ösztönzi, vagyis, hogy összességében mi, vásárlók csakis jól járhatunk.
Nem így történt, azaz egyelőre úgy tűnik: nem egészen az történt, amit vártunk.
A nyitáskori viszonylag bőséges árukínálat idővel egyre csökkent. Néhány áruféleségből, mint a hús- és hentesáru, a zöldség és a gyümölcs, vagy a játékok, mintha csak a maradék jutott volna a százhalombattai Tesco-ba. Az említett pultoknak, polcoknak olykor már a látványa is lehangoló volt.
Gyakran előfordult, hogy alapvető élelmiszereket is hiába kerestünk a több ezer négyzetméteres üzlet standjain: répát, paradicsomot, réteslisztet vagy zsemlemorzsát. Bosszankodtunk, hiszen a nagy boltban kezdett bevásárlást a kicsiben kellett befejezni. Ki gondolta volna, hogy így lesz?
Mérgelődtünk azon is, hogy hiába a sok-sok pénztár, csak néhány tartott nyitva, így olykor húsz-negyven percet álltunk sorba. A fizetéskor pedig se szeri se száma nem volt a kellemetlen meglepetéseknek: felárazatlan termék, tájékozatlan, tapasztalatlan pénztárosok.
A Tesco illetékesei szerint azonban mindez a múlté. Az átmeneti zavarokat – amikért ezúton is elnézést kérnek – az áruház augusztus-szeptember folyamán zajló átépítése okozta. Ennek során a teljes szárazáru eladóteret átalakították, sok termék teljesen új helyre került. A vevői panaszok többségét az okozhatta, hogy a személyzetet nagyon leterhelte, és energiáját nagyban elvonta ez a folyamat.
Ezért fordulhatott elő, hogy munkaerő hiányában nem tudtak új pénztárt nyitni, vagy nem volt, aki pótolja az árut az üres polcon.
Hogy miért volt szükség az átalakításra? Az áruházláncban bevett gyakorlat, hogy nyitás után egy évvel – a tapasztalatok és a vásárlói igények tükrében – felülvizsgálják az áruk elhelyezését és kínálatát. A százhalombattai áruházban nem csökkent, de a helyi igények szerint átalakult a kínálat – mondta lapunk kérdésére Danks Emese kommunikációs igazgató.
Mostantól azonban – ígérik – visszaáll a normál üzemmód, és az áruház munkatársai mindent megtesznek nagyobb elégedettségünk érdekében. A Tesco Global Rt menedzsmentje egyébként elégedett a battai hipermarket forgalmával és üzleti teljesítményével.
Most már csak az van hátra, hogy mi is elégedettek legyünk. És persze nemcsak a Tescoval, hiszen az áruház megjelenése jelentősen átrendezte a battai vásárlási lehetőségeket. Meghosszabbították például a Plus Discont nyitva tartását, ami egyértelmű előrelépés a vásárlók szempontjából. Az viszont már nem ennyire kétségtelenül kedvező, ami az üzlet kínálatával történt. Mert az, hogy finoman fogalmazzunk, leegyszerűsödött. Egy-egy termékből nincs már annyiféle márka, mint korábban, néhány pedig kifejezetten hiányzik. Kevesebb a hely, nehezebb eligazodni az új rendben, amely összességében a hard diszkontok világát idézi.
Ha valaki egy évvel ezelőtt azt állította volna, hogy ha kinyit a Tesco, a Plus-ban nem lehet majd gyermekfogkrémet kapni, aligha hittünk volna neki.
Az optimista vevő mindenesetre reménykedik. Elsősorban nem az ígéretekben, hanem abban, hogy a százhalombattai kereskedelem átrendeződése még korántsem zárult le. Lesz ez még jobb is, hiszen az ország egyik legjobb – ha nem a legjobb – fizetőképességű kisvárosa vagyunk. Vagy nem?
A nyitáskori viszonylag bőséges árukínálat idővel egyre csökkent. Néhány áruféleségből, mint a hús- és hentesáru, a zöldség és a gyümölcs, vagy a játékok, mintha csak a maradék jutott volna a százhalombattai Tesco-ba. Az említett pultoknak, polcoknak olykor már a látványa is lehangoló volt.
Gyakran előfordult, hogy alapvető élelmiszereket is hiába kerestünk a több ezer négyzetméteres üzlet standjain: répát, paradicsomot, réteslisztet vagy zsemlemorzsát. Bosszankodtunk, hiszen a nagy boltban kezdett bevásárlást a kicsiben kellett befejezni. Ki gondolta volna, hogy így lesz?
Mérgelődtünk azon is, hogy hiába a sok-sok pénztár, csak néhány tartott nyitva, így olykor húsz-negyven percet álltunk sorba. A fizetéskor pedig se szeri se száma nem volt a kellemetlen meglepetéseknek: felárazatlan termék, tájékozatlan, tapasztalatlan pénztárosok.
A Tesco illetékesei szerint azonban mindez a múlté. Az átmeneti zavarokat – amikért ezúton is elnézést kérnek – az áruház augusztus-szeptember folyamán zajló átépítése okozta. Ennek során a teljes szárazáru eladóteret átalakították, sok termék teljesen új helyre került. A vevői panaszok többségét az okozhatta, hogy a személyzetet nagyon leterhelte, és energiáját nagyban elvonta ez a folyamat.
Ezért fordulhatott elő, hogy munkaerő hiányában nem tudtak új pénztárt nyitni, vagy nem volt, aki pótolja az árut az üres polcon.
Hogy miért volt szükség az átalakításra? Az áruházláncban bevett gyakorlat, hogy nyitás után egy évvel – a tapasztalatok és a vásárlói igények tükrében – felülvizsgálják az áruk elhelyezését és kínálatát. A százhalombattai áruházban nem csökkent, de a helyi igények szerint átalakult a kínálat – mondta lapunk kérdésére Danks Emese kommunikációs igazgató.
Mostantól azonban – ígérik – visszaáll a normál üzemmód, és az áruház munkatársai mindent megtesznek nagyobb elégedettségünk érdekében. A Tesco Global Rt menedzsmentje egyébként elégedett a battai hipermarket forgalmával és üzleti teljesítményével.
Most már csak az van hátra, hogy mi is elégedettek legyünk. És persze nemcsak a Tescoval, hiszen az áruház megjelenése jelentősen átrendezte a battai vásárlási lehetőségeket. Meghosszabbították például a Plus Discont nyitva tartását, ami egyértelmű előrelépés a vásárlók szempontjából. Az viszont már nem ennyire kétségtelenül kedvező, ami az üzlet kínálatával történt. Mert az, hogy finoman fogalmazzunk, leegyszerűsödött. Egy-egy termékből nincs már annyiféle márka, mint korábban, néhány pedig kifejezetten hiányzik. Kevesebb a hely, nehezebb eligazodni az új rendben, amely összességében a hard diszkontok világát idézi.
Ha valaki egy évvel ezelőtt azt állította volna, hogy ha kinyit a Tesco, a Plus-ban nem lehet majd gyermekfogkrémet kapni, aligha hittünk volna neki.
Az optimista vevő mindenesetre reménykedik. Elsősorban nem az ígéretekben, hanem abban, hogy a százhalombattai kereskedelem átrendeződése még korántsem zárult le. Lesz ez még jobb is, hiszen az ország egyik legjobb – ha nem a legjobb – fizetőképességű kisvárosa vagyunk. Vagy nem?
