Az átalakuló művelődési házban a parkolóból a színházteremig lifttel juthatnak majd fel a mozgáskorlátozottak Százhalombattán. Az intézmények többségében akadálymentessé tették a bejáratot. A városban több szervezet is foglalkozik a hátrányos helyzetben élőkkel. Korábban a törvény támogatással igyekezett serkenti a munkáltatókat, hogy megváltozott munkaképességű kollégákat alkalmazzanak, az idei évtől büntetéssel sújtja a 20 főnél több embert foglalkoztató cégeket, ha nem teszik. Ezúttal arról faggattuk – az érintett és a kevésbé érintett - városlakókat, szerintük mennyire megoldott városunkban az akadálymentesítés, biztosított-e az esélyegyenlőség.
Pálnok Józsefné, 58 éves roma asszony: Mindenhol azt mondták: nincs fölvétel, betelt, majd hívnak. Elvégeztem egy egyéves szociálisgondozó tanfolyamot, de azzal is mindenhonnan elküldtek. Már majdnem kiabáltam, hogy "Munkát, kenyeret!", mert fizetnem persze mindenhol kell. Aztán a munkaügyi központban találkoztam egy ismerőssel, aki ajánlotta azt az érdi helyet, ahol most már hét éve dolgozom. Ide felvettek, befogadtak. Ha nincs az embernek valami ismeretsége, kapcsolata, munkahelye sincs.
Pálnok Józsefné, 58 éves roma asszony
Krivácska Judit, nevelőszülő, álláskereső: 2009-ben, nyolc év után megszűnt a munkám. Sérült gyerekek házi gondozását láttuk el egy kolléganőmmel. Nagyon rosszul érintett, mert közben négy gyereket neveltem, és az utolsó félévet jártam egy budapesti főiskola szociálismunkás szakán, amit emiatt az állás miatt kezdtem el. Kifejezetten a sok gyerek miatt nem utasítottak el sehonnan, de a végzettségeimnek megfelelő státuszt sem találok. Korábban sokat jártam a várost, és azt tapasztaltam, hogy a látássérültek, vakok számára nincsenek felfestések. A díszburkolat szép, de tönkreteszi a babakocsit, a kerekes széket, a bennük ülők rázkódnak tőle. Az intézmények nagyjából megközelíthetők, de például az iskolákon belül nincs megoldva az akadálymentesítés. Amióta megszűnt a munkakörünk, személyi segítség sincs.
Krivácska Judit, nevelőszülő, álláskereső
Rédli Éva, drámapedagógus: Azt veszem észre, hogy a városban igyekeznek megoldani az akadálymentesítést, és az esélyegyenlőség terén is próbálnak tenni valamit. Csak az a baj, hogy nem mindig sikerül. A munkahelyek kapkodnak, nem készülnek fel a megváltozott képességű kolléga tempójára, tanulási készségeire. Végül inkább megválnak tőle. Csakhogy így sokkal rosszabbul járnak az érintettek, hiszen megnyílt előttük egy ajtó, de egy-két hónap múlva elküldik őket, amit újabb kudarcként élnek meg. Pedig ez nem az ő kudarcuk.
Rédli Éva, drámapedagógus
Ondrejó Mihályné, Judit, nyugdíjas, mozgáskorlátozott: Tavaly még ingyen kaptam a villanymotoros mopedet a közgyógyellátástól, de úgy tudom, az idén már 60-80 ezret kell fizetni érte Szabály szerint a járdán vagy a bicikliúton kellene közlekednem, de olyan alacsony a kocsim alja, nem lehet a padkán le-fel lépni vele. Amikor átadták a konferenciaközpontot, a mélygarázsból lifttel vittek fel bennünket. A rendelőbe kicsit bonyolultan ugyan, de be tudok menni. A Polgármesteri Hivatalig eljutok, de nem tudok felmenni az emeleti irodákba. A boltok nagy részében kicsi a hely, ahol pedig forgóajtó van, oda egyáltalán nem tudok bemenni. Ahol azonban elférek a kocsimmal, ott az eladók és a vásárlók mindig segítenek.
Ondrejó Mihályné, Judit, nyugdíjas, mozgáskorlátozott
Szalkainé Kollár Andrea, GYED-es anyuka: Amikor az első gyerekem három éves lett, és állás után érdeklődtem, azt kérdezték először, hogy van-e gyerekem. Volt, ahol megmondták, hogy kisgyerekkel nem tudnak felvenni egy teljes embert kívánó munkára. Máshol nem mondták kerekperec a szemembe, de lehet, hogy ott is ezért utasítottak el. Most a második gyerekemmel vagyok itthon, majd meglátjuk! Úgy tapasztalom, a városban meg van oldva az akadálymentesítés
Szalkainé Kollár Andrea, GYED-es anyuka
László Andrásné, óvónő: Azokban az intézményekben, ahova problémákkal küzdő emberek járnak, meg van oldva az akadálymentesítés, de az érintettektől tudom, hogy ők nem úgy érzik, mintha egyenlők lennének az esélyeik. Az óvodában, ahol dolgozom, mindenkinek lehetősége van minden szolgáltatásunkat igénybe venni: gyógytestnevelést, logopédiát. Segítünk, ha színházba vagy kirándulni megyünk, támogatjuk őket, hogy részt tudjanak venni a különböző rendezvényeken. Úgy látom, a város szintén így áll a kérdéshez.
László Andrásné, óvónő
