A dohányzás ártalmaival kapcsolatban először az ötvenes évek Amerikájában kongatták meg a vészharangot. Magyarországon 1999-ben született meg a nemdohányzók védelméről szóló törvény. Ahogy korábban teljesen természetes volt bárhol, bármikor rágyújtani, mára feliratok nélkül is nagyjából tudjuk, hol lehet, hol tilos, és hol keressünk „kijelölt helyet”. A május 31-i dohánymentes világnap alkalmából arról faggattam a százhalombattaiakat, hol és hogyan találkoznak ezzel a szabályozással, látják-e a gyakorlatban értelmét, hasznát?
Veres István, dolgozó: Sofőr vagyok, a kocsiban mindig rágyújtok. De a raktárosok csak két óránként mehetnek ki cigarettázni. Rengeteg városban járok. Battán az zavar, hogy egy csomó kuka van, mégis tele van a föld csikkel. Más városokban, például Szegeden (és Pécsett - szerk.) emiatt tiltották meg nyilvános helyen a dohányzást. Csak szórakozóhelyek kijelölt helyein lehet. Járkálnak a közterületesek, osztják a csekkeket.
Veres István, dolgozó
Rosenberg Imre, gépkezelő: Bár én sem dohányzom, szerintem nem kell engem védeni. Ha nem tetszik, arrébb megyek. Persze, arra jó, hogy a dohányosok és nem dohányosok között a nézeteltérést csillapítsa. De hoznak egy ilyen törvényt, közben meg néhány tonna dohányt piacra dobnak, mert nyilván milliárdokat hoz. Vendéglátóhelyen nemdohányzóba megyünk, csak az a hátránya, hogy ott kevesebben vannak. Ha jól akarom érezni magam, meg kell fulladnom. Nem is értem, miért kell dohányozni?!
Rosenberg Imre, gépkezelő
Nagy Gergő, tanuló: A suliban alapból nem lehet rágyújtani, és az igazgató megtiltotta, hogy kijárjanak a dohányosok az épületből. Főleg azért, mert az utcáról azt lehetett látni, hogy az épület mellett 20-30 gyerek dohányzik. Vannak néhányan, akik azért rágyújtanak a vécében, a többiek meg tanítás után bepótolják. Néhányan csak a suliban dohányoztak, hogy jobban viseljék a stresszt. Talán ők így nem dohányoznak, vagy csak kevesebbet.
Nagy Gergő, tanuló
Gabelics Péter, vendéglátós: Először azt hallottuk, hogy egyáltalán nem lehet majd vendéglátóhelyeken dohányozni. De szerencsére nem ez lett. Ahol ételkiszolgálás is van, fenn kell tartani nemdohányzó részt. A vendégek 60-70 százaléka dohányos. A nemdohányzók részére külön helyiséget alakítottunk ki, de a nagy részük odaül, ahol a tömeg van. Angliában, Németországban és Olaszországban nem lehet rágyújtani. Az angoloknál vannak érdekes megoldások: lukakat vágnak az ajtóba a kezeknek és a fejnek, ott lehet kilógni. Vagy követségeken bérelnek helyiséget, amelyekre nem vonatkoznak az angol törvények. Ausztriában csak pult alól lehet dohányt árulni. Battán van olyan borozó, ahol egyáltalán nem lehet füstölni, de ez a tulaj saját döntése.
Gabelics Péter, vendéglátós
Gólya Imre, nemdohányzó: Törekszem, hogy füstmentes legyen a környezetem, úgyhogy - koromat megelőzve - 1990-ben megcsináltam Százhalombattán az első nemdohányzó kocsmát, ami szerintem az egész országban egyedülálló volt. A vendégek 80 százaléka az ajtó előtt cigarettázott. Aztán üzletpolitikai megfontolásból feladtam, de már bánom, mert nem jöttek sokkal többen. Örök harc ez dohányosok és nemdohányzók között, mivel az emberek nem toleránsak egymással. Mindkét fél az emberi jogaira hivatkozik, de a generációváltással egy idő után egyre inkább természetes lesz a szabályok betartása.
Gólya Imre, nemdohányzó
Csanaki Edit, szociális munkás: Úgy érzem, átestünk a ló másik oldalára. Ez is csak szítja a feszültséget. Jó, hogy vannak kijelölt helyek, de akkor azok legyenek kulturáltak. Felmerült, hogy nyilvános helyen se lehessen rágyújtani. Azzal egyet értek, hogy nem kellene eldobni a csikket, ahol éppen véget ér a cigi, de az általános trehányság nem dohányzás-függő. Akkor be kellene tiltani a papír zsebkendő, vagy az üdítő használatát is.
Csanaki Edit, szociális munkás
