E. T. A. Hoffmann német író és komponista így fogalmazott a zenéről: "A zene ismeretlen birodalmat tár fel az ember előtt, egy olyan világot, melynek semmi köze az érzékletek külső világához, minden határozott érzést otthagy, hogy átadja magát a végtelen kimondhatatlan vágyának." Ebbe a birodalomba kalauzolták el egykori zenésztársai az idén 22 éves Soczó Ádámot, aki 2006-ban szenvedett súlyos vonatbalesetet, és az érzékletek külső világával megszakadt a kapcsolata. A Barátság Művelődési Központ közösségi terében május 9-én az ő javára adott jótékonysági koncertet a Százhalombattai Fúvószenekar a Musical Táncműhely közreműködésével. Az eseményen Ádám is megjelent, családja kíséretében.
Az Ádám életéről és állapotáról elhangzott bevezetőben hallhattuk a következőket: "Előfordul, hogy nem marad semmink, csak a remény! Kapaszkodunk benne. Gyakran elég egy mosoly, egy pár jó szó, egy bátorító kézfogás, életet ad. Aki észreveszi a hitet adó jeleket, szerencsés. Aki nem, annak újra kell nyitnia a szívét ebben a rohanó világban! Erre csak akkor leszünk képesek, ha nem vagyunk egyedül! Ha van valaki, aki mellettünk áll a bajban is. Általában a család, a barátok. Ebben hinni kell, mint a gyógyulásban!"
Ádám édesanyja bízik. Jelenleg egy magánklinikára járnak, ahol új idegpályákat építenek ki fia sérült agyában. A hatás nemcsak eredményesnek, de látványosnak is mondható. Ádám egyre több tudatos gesztussal és hanggal kapcsolódik a világhoz. Soczó Lászlóné szerint Ádámnak, aki valaha zenei és rajztehetség volt, az életfeladata egyértelmű: meg kell gyógyulnia, hogy gyógyítani tudjon. Nagy utat járt be eddig, de – a család és a barátok reményei szerint – a java még hátravan. Sok segítséget kapott már a család, de minden anyagi és más természetű támogatást hálásan fogadnak ezután is.
