A tanácskozáson helyi és környékbeli pedagógusok, segítő szakemberek és végzős diákok vettek részt.

Érdekes előadást tartott Cserényi József rendőr alezredes, a Központi Kábítószer Rendészet vezetője, akitől megtudtuk, hogy Magyarországon az elsők között létesült hatóság a drogok ellenőrzésére. Az 1934-ben alapított Kábítószer-ellenőrző Központi Szerv – KEKSZ – feladata a kábítószerüzérek felkutatása és hatástalanítása volt. Az 1940-es és ’80-as évek között 1 500 fogyasztót tartottak nyilván, és tevékenységük máig példaértékű az EU-n belül.

A modernkori kémia – nevezetesen Alexander és Ann Shulgin – azonban jelentősen megnehezítette a dolgukat. A vegyészházaspár 1991-es Tihkal és 1997-es Pikhal című könyvében közel kétszáz tudatmódosító vegyi anyag receptjét tette közzé, Alexander S. pedig a mai napig folytatja a kísérletezést.

A laboratóriumokban gyakorlatilag mindenből minden előállítható, tiltott szernek viszont csak az minősül, amit a hatóságok már felvettek a nemzetközi feketelistákra. A szakember szerint az jelentene megoldást, ha a prekurzorokra, vagyis az alapanyagokra összpontosulna az ellenőrzés. Vegyészként azt is elárulta, nem a kábítószer öli meg a fiatalokat, hanem azok a melléktermékek, amelyeket tartalmaz. Lehetetlen megmondani, hogy mit tartalmaz a tabletta, amit megvásárolnak a diszkóban.

Nem ismerjük az illegálisan forgalmazott kábítószerek hatóanyagának mennyiségét és minőségét – hangsúlyozta dr. Zacher Gábor is -, ezért jelentenek rendkívüli veszélyt. A népszerű toxikológus főorvos ezúttal sem okozott csalódást közönségének, amikor a "lazulás" és a függőség lélektani gyökereit boncolgatta. Amikor arról kérdezték, mit tehet a szülő, illetve a pedagógus, ha látja, hogy a fiatal kockázatos úton indult el, azt mondta: nemcsak a gyerekkel van baj, nézzünk kicsit magunkba is! A drogokhoz forduló fiatal mindig valaminek a hiányát pótolja. Tökéletesnek született, elsősorban azt kell kideríteni, hol és mikor "engedődött el". Sem a tiltás, sem a legalizálás nem fogja megoldani a szenvedélybetegségek problémáját. Olyan generációt kell felnevelnünk, amely képes nemet mondani az odakínált drogokra.

A tanácskozás második részében három fiatalember osztotta meg személyes tapasztalatait a hallgatósággal. A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakói korukat és nemüket meghazudtoló őszinteséggel és felvilágosultsággal beszéltek életükről, arról, hogyan járták meg a poklok poklát, és miként keresik a visszautat a teljes, kiegyensúlyozott élet felé. "A házban" egyebek mellett megtanulták, hogy érzelmeiket "ventillálni" kell, és a több mint százfős, főként nőkből álló hallgatóság előtt sem szégyen kimondani, hogy "Elnézést, de eléggé szorongok." Hogy mi hiányzott az életükből? A figyelem, beszélgetés, a családdal töltött minőségi idő, no meg bizonyos értékek, amikkel csak nemrégen ismerkedtek meg. Ahogyan a 27 éves Attila fogalmazott: "Nálunk otthon a pénz volt az érték. Most tudtam meg, hogy a világ nem erről szól."