1705. szeptember 12-én nyílt meg a Szécsénybe összehívott kuruc országgyűlés. Ekkor már több mint két éve – 1703 május-júniusa óta – tartott a Rákóczi-szabadságharc az ország és rendjei sérelmeinek orvoslásáért a Habsburg-dinasztia magyar királyi koronát is viselő uralkodójával szemben.
A szabadságharc sikerei, valamint I. Lipót császár és magyar király 1705. május 5-én történt halála következtében a kurucok szükségesnek tartották a helyzet rendezését, ugyanis a trónra lépő I. Józsefet nem ismerték el. A kurucok közjogi felfogása szerint I. Lipót halálával a trón megüresedett, betöltésére a magyar országgyűlés illetékes.
A szécsényi országgyűlés feladata a szabadságharc kormányformájának meghatározása és a küzdelem eredményes folytatásához szükséges intézkedések törvénybe iktatása volt.
II. Rákóczi Ferenc beszédét a rendek előtt Ráday Pál kancellár olvasta fel: egységre és rendre van szükség, hathatós külföldi segítségre nem számíthatunk, a maguk erejéből kell megteremteniük a haza szabadságát és békéjét. Döntsenek, „nem szükséges-e a törvényes interregnum proklamációja?” A szécsényi országgyűlésen a főnemesi álláspont győzött, amely kompromisszumra törekedett, és ezért tartózkodott az egyértelmű döntésektől. Heves viták után sem szakítottak a Habsburg-dinasztiával, de I. József császár magyar királyságát sem ismerték el. Nem kiáltották ki Magyarország függetlenségét, hanem a németalföldi és a lengyel politikai gyakorlatra hivatkozva, s az 1505. évi Habsburg-ellenes végzések hagyományát felújítva, megalkották a „magyarországi statusok és rendek szövetkezését” (Conventus Generalis Omnium et Statuum Confoederatorum Regni Hungariae), azaz a konföderációt.
1705. szeptember 17-én a szabadságharc vezetőjét, II. Rákóczi Ferencet nem az ország fejedelmévé (princeps), hanem csak a rendi konföderáció vezérlő fejedelmévé (dux) választották (1. tc.)
Az országgyűlés a kormányzásra új testületet, az Udvari Tanácsot felváltó Szenatust választotta a fejedelem mellé, ennek élére került Bercsényi Miklós (2. tc.). Az állami jövedelmek kezelésére és a hadsereg regularizálásának alapjait megteremteni létrehozták a Gazdasági Tanácsot (2. tc.– Consilium Oeconomicum). Az országgyűlés felhatalmazta a fejedelmet a külpolitikai, a katonai, pénzügyi és a kormányzási ügyek vitelére a Szenatus egyetértésével (4-5. tc.), ami valójában Rákóczinak teljes szabad kezet adott. A további 6-19 tc.-kben az országgyűlés egyéb fontos birtok-, vallási- és a szabadságharc folytatása érdekében szükséges ügyekben döntött.
A szécsényi országgyűlés jelentőségét az adta, hogy jogilag is létrehozta a kuruc államot, amely a fejedelmi hatalom és a rendi állam közötti átmenetként – a közép-kelet-európai sajátosságoknak és lehetőségeknek megfelelően – nemzeti abszolutizmus volt, élén a vezérlő fejedelemmel. A rendek később is az alkalomszerűen összehívott országgyűléseken terjesztették elő kívánságaikat és cikkelyezték be a fejedelemmel kötött kompromisszumok eredményét.
A szécsényi országgyűlés megteremtette a szabadságharc folytatásának feltételeit, s alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a kuruc zászlók még közel hat éven át, egészen 1711-ig lobogtak Magyarország felett.
A szécsényi országgyűlés feladata a szabadságharc kormányformájának meghatározása és a küzdelem eredményes folytatásához szükséges intézkedések törvénybe iktatása volt.
II. Rákóczi Ferenc beszédét a rendek előtt Ráday Pál kancellár olvasta fel: egységre és rendre van szükség, hathatós külföldi segítségre nem számíthatunk, a maguk erejéből kell megteremteniük a haza szabadságát és békéjét. Döntsenek, „nem szükséges-e a törvényes interregnum proklamációja?” A szécsényi országgyűlésen a főnemesi álláspont győzött, amely kompromisszumra törekedett, és ezért tartózkodott az egyértelmű döntésektől. Heves viták után sem szakítottak a Habsburg-dinasztiával, de I. József császár magyar királyságát sem ismerték el. Nem kiáltották ki Magyarország függetlenségét, hanem a németalföldi és a lengyel politikai gyakorlatra hivatkozva, s az 1505. évi Habsburg-ellenes végzések hagyományát felújítva, megalkották a „magyarországi statusok és rendek szövetkezését” (Conventus Generalis Omnium et Statuum Confoederatorum Regni Hungariae), azaz a konföderációt.
1705. szeptember 17-én a szabadságharc vezetőjét, II. Rákóczi Ferencet nem az ország fejedelmévé (princeps), hanem csak a rendi konföderáció vezérlő fejedelmévé (dux) választották (1. tc.)
Az országgyűlés a kormányzásra új testületet, az Udvari Tanácsot felváltó Szenatust választotta a fejedelem mellé, ennek élére került Bercsényi Miklós (2. tc.). Az állami jövedelmek kezelésére és a hadsereg regularizálásának alapjait megteremteni létrehozták a Gazdasági Tanácsot (2. tc.– Consilium Oeconomicum). Az országgyűlés felhatalmazta a fejedelmet a külpolitikai, a katonai, pénzügyi és a kormányzási ügyek vitelére a Szenatus egyetértésével (4-5. tc.), ami valójában Rákóczinak teljes szabad kezet adott. A további 6-19 tc.-kben az országgyűlés egyéb fontos birtok-, vallási- és a szabadságharc folytatása érdekében szükséges ügyekben döntött.
A szécsényi országgyűlés jelentőségét az adta, hogy jogilag is létrehozta a kuruc államot, amely a fejedelmi hatalom és a rendi állam közötti átmenetként – a közép-kelet-európai sajátosságoknak és lehetőségeknek megfelelően – nemzeti abszolutizmus volt, élén a vezérlő fejedelemmel. A rendek később is az alkalomszerűen összehívott országgyűléseken terjesztették elő kívánságaikat és cikkelyezték be a fejedelemmel kötött kompromisszumok eredményét.
A szécsényi országgyűlés megteremtette a szabadságharc folytatásának feltételeit, s alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a kuruc zászlók még közel hat éven át, egészen 1711-ig lobogtak Magyarország felett.
