Zöldpillangó
A szél, a nap, a víz végtelen – minden más véges

  • RIPORT
  • 2010-04-19
  • Írta: LA
  • 604 megtekintés
  • img

Néhány hete felhívást tettünk közzé: keressük a város legkörnyezet-tudatosabb otthonát, épületét, háztartását. Sikerült bemutatnunk egy hőszivattyúval és napkollektorral felszerelt családi házat és egy napelemmel – saját használatra és eladásra is – áramot termelő céget. Ezúttal egy „kétlaki” családhoz látogattunk el Óvárosba. Móré Judittal a magyar és az olasz szokások közötti különbségekről, a környezettudatosságról beszélgettünk.

- Tíz éve építettük ezt a házat – mesélte a háziasszony. A férjemmel mindketten környezetvédelmi ágazaton végzett vegyészmérnökök vagyunk. Két szempontunk volt: minél kevesebb energiát fogyasztani, minél kevésbé terhelni a környezetet. Ezért szereltettünk fel napkollektort, az akkori legjobb ablakokat, és hungarocellel szigeteltük a házat, ami mára elterjedt módszer, de akkoriban még nem volt az. A mai napig követjük az új ötleteket. Ha újra építkeznénk, sok mindent másképp csinálnánk. Például nem engednék galériát kialakítani, mert így sokkal nehezebb fűteni. Ha tehetném, hőszivattyút is beépítenék, és több kollektort, napelemet. Szerintem kötelezővé kellene tenni, hogy a tervezők tanuljanak környezetvédelmet, hogy olyan házat tervezzenek, ami a lehető legkevesebb energiát használja. Megépíteni persze drágább, de megtérül az energiaárban. Magyarországon az emberek olyan házat építhetnek maguknak, amilyet csak akarnak.


Judit és családja az év jelentős részét Olaszországban tölti.

- Az olaszok egyáltalán nem környezettudatosak, eldobálják a szemetet az utcán. De minden új építésű házat napkollektorral látnak el, és minden háztartás szelektíven gyűjti a hulladékot, mivel elő is írják számukra.


Közösen idéztük fel, hogy sok-sok évvel ezelőtt – az azóta leégett és nyomtalanul eltűnt – "kékgolyós" ábécé mellett volt két konténer a fehér és a színes üvegek számára. Aztán vagy tíz év kihagyás után megjelentek a szelektív gyűjtők.


- Emlékszem, gyerekkoromban is külön gyűjtöttük a papírt. A hulladékkal közvetlenül szennyezzük a környezetet: a talajt, a levegőt, a vizet. Szelektív gyűjtéssel a felére csökkenthetjük, amit a szeméttelepre kell vinni. Olaszországban minden háztartásnak adnak lebomló zacskókat a szerves hulladék számára. Ezeket a zsákokat aztán egy az egyben ki lehet szórni a földekre komposztként. Ausztriában szemétégetőt építenek és a várost fűtik, vagy nyáron vízmelegítésre fordítják az energiáját. Mindent újra lehet hasznosítani. Szemétből aranyat lehet csinálni.

Végül megbeszéltük, hogy a lakosság nevelése az önkormányzat és a szolgáltatók feladata, és ez úgy tűnik, Battán működik is. Az iskolák papír- és kupakgyűjtési akciói automatikusan jó irányba terelik a gyerekeket, és rajtuk keresztül a szülőket is. De áruházak is hirdetnek olyan akciót, hogy aki nem kér szatyrot, pontot kap, amit aztán beválthat valamilyen ajándékra. Judit felidézte, milyen kínos volt, amikor anyáink elővették a retikülből az összecsukható, körbe zipzárazható cekkert. Mára trendi és természetes a használata – a gyerekeink szemében is! Néhány éve ritkaságszámba ment egy-egy szélkerék, mára - például Mosonmagyaróvár irányában - egész erdő van belőlük. Judit szerint, ha lassan is, de jó irányba mennek a dolgok. Optimizmusa azért meginog olykor. Például, amikor olyasmiről hall, hogy hamut és csirkecsontot szórnak ki az ablakon. Nem a középkorban. 2010-ben, Százhalombattán.

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák