- Hogy telnek a napjaid, amióta visszavonultál az aktív sporttól?
- Kosárlabdával, bár kicsit más formában. Más megközelítésben van jelen az eletemben, de időben ugyanannyit foglalkozom vele, mint, amikor edzésekre jártam.

- Mit jelent tehetségkutatónak lenni?
- Nem ez a legjobb szó arra, amit csinálok, bár jobbat én sem tudnék a ' scout' kifejezésre, hiszen nem egészen csak a tehetségek felkutatásával foglalkozom, hanem a már felfedezett vagy már kész játékosokról próbálok minél több információt összegyűjteni, ami nagyban hozzájárul a róluk kialakított összkép megítéléséhez.

- Milyen út vezetett Amerikába?
- Rögös, ami alatt azt értem, hogy a rengeteg edzés, munka mellett jó időben jókor kellett nagyon jól teljesítenem. Nem elég csak a szerencse és a lehetőség. Az állandó teljesítménykényszer megterhelő tud lenni, nem beszelve az óriási ugrásról a magyar bajnokságból az NBA- be.

- Hogy érezted magad az NBA-ben?
- Az elején nagyon jól, annak ellenére, hogy nehéz volt megszokni az ottani életet, de sokat játszottam a mérkőzéseken, és az volt a fontos. Később, sajnos, ahogy sikerült jobban beilleszkednem az ottani ritmusba, úgy fogyott a játéklehetőségem.

- Milyen különbségeket látsz a magyar és az amerikai kosárlabdázás között?
- Jelen pillanatban sajnos akkora különbség van, hogy kis túlzással csak a játék neve azonos. Félretéve a viccet, a játék sokkal gyorsabb és fizikálisabb, hogy csak a legfontosabb különbségeket említsem. 

- Tervezed-e, hogy a későbbiekben edzőként tevékenykedj?
- Bár minden végzettségem megvan ahhoz, hogy akár a legmagasabb szinten dolgozzam edzőként, mégsem gondolom, hogy ezt a pályát kellene választanom.

- Milyen sikerrel működik a rólad elnevezett Kosársuli?
- Tíz éve működik, váltakozó sikerrel, fő célját mindvégig szem előtt tartva több mint 200 gyermek játszik és versenyez hétről hétre, többek már az NB I-ben is helyet kaptak. Remélhetőleg hamarosan biztos bázis váltja fel a nehéz körülményeket, hogy végre megfelelő helyen, minél jobb szervezettséggel, magasabb szinten tudjuk folytatni a szakmai munkát. 

- Hogy érezted magad a Futabatta vendégeként?
- Nagyon örültem a meghívásnak és annak, hogy hosszú évek után részt vehettem egy százhalombattai rendezvényen, különösen, ahol ennyi gyermek egészségre és sportolásra való buzdításáról van szó. Remeknek találom a kezdeményezést és a szervezést is.

- Milyen emlékeket őrzöl a városról?
- Mivel Battán nőttem fel, gyermekkori és iskolás emlékeim mind odakötnek, mindig szívesen megyek vissza, szüleim nyári "rezidenciája" a mai napig Battán van. Főleg nyaranta látogatok oda.