Már másfél éve tart a pénzügyi-gazdasági világválság. A legtöbbünket érinti valamilyen szinten, mert vagy devizaalapú hitele van, vagy meg-szűnt a munkahelye, vagy azt látja, hogy ami tegnap belefért, arról ma le kell mondania. Optimista elemzők szerint lassan, de biztosan javul a helyzet. Arról érdeklődtünk a százhalombattaiak között, hogyan élték meg a válságot, hogyan élik túl, és miben bíznak?
Harányi Tímea, ötgyermekes anyuka
Kétnapi bevásárlás az eddigi 3000 helyett most 5000 forintba kerül. A közműdíjak, az üzemanyag ára is folyamatosan megy felfele. Amíg a férjemnek van állása, és nekem is jön valamennyi, luxusra ugyan nem telik, de a számlákat ki tudjuk fizetni, és ennivalóra is marad. Ételt nem dobunk ki, nem mosogatunk folyóvízben, újrahasznosítunk. Eddig is így volt, csak még fokozódott. Most várunk, hogy elmúljon a válság, addig alkalmazkodunk.
Harányi Tímea, ötgyermekes anyuka
Ihász Gyula, ács
Állványozással foglalkoztunk, de aztán beszűkült az építőipar, indultak a körbetartozások, nem tudtunk a pénzünkhöz jutni. Egyre több adósságot halmoztunk fel az APEH és a beszállítók felé is. Felszámoltam a vállalkozást és elkezdtem külföldön munkát keresni. Nyugaton is érződik a válság, de talán ez az év könnyebb lesz. Már most több a lehetőség, mint a tavalyi év ilyen időszakában. Szerintem ez a válság mesterségesen generált dolog, és akik irányítják most úgy döntöttek, hogy lazítanak kicsit...
Ihász Gyula, ács
Pichler Erika, kiskereskedő
Természetesen megérezzük a válságot. Mint kisvállalkozót, minket még jobban súlyt. A tavalyi év nagyon nehéz volt, és az idei is ilyen lesz. Beléptünk egy magyar üzletláncba, így nagyon jó árakkal tudunk dolgozni. A túlélés a célunk. Amiket látok, hallok, abból nem gondolom, hogy jobb lesz az idén. Egyelőre pesszimistán látom a dolgokat.
Pichler Erika, kiskereskedő
Barbalics Lászlóné, nyugdíjas
Mindenkinek ilyen boldog öregkort kívánok, mint az enyém. Kijövök a nyugdíjamból, mert csak azt veszem meg, amire szükségem van. Nagyon készültem a nyugdíjas évekre, ha jutalmat kaptam, vittem a takarékba. Az nagyon fontos, hogy ebben egyetértsenek a párok. Én mindig azt mondtam, nem szabad adósságot csinálni, hitelt felvenni. Számolgattam, hogy abból a kamatból mást is tudok venni.
Barbalics Lászlóné, nyugdíjas
Fekete Miklós, diszpécser
A válságnak köszönhetően a MOL-nál is érezhető a bizonytalanság, de nekünk még ebben a rossz gazdasági helyzetben is biztosabb a munkahelyünk és a megélhetésünk, mint a környékbeli kis- és középvállalkozások dolgozóinak. A lakáshitel-törlesztésem a duplájára emelkedett, így azok a lehetőségek, amik régen adottak voltak, mint például az egyhetes síelés, most nem férnek bele a költségvetésbe.
Fekete Miklós, diszpécser
Fekete Ferenc, nyugdíjas
A 13. havi nyugdíj jól esett volna. Eddig többet tudtunk nyújtani karácsonyra a gyerekeknek, unokáknak. Minden drágább lett. Az egyik lányom munka nélkül van, a másik egyedül nevel két gyereket, őket jobban érinti a válság, mint engem. Figyelem az eseményeket, drukkolok, hogy minél gyorsabban rendeződjön a helyzet. Ha nem vigyázunk, belemehetünk, mint Görögország, és azt nem szeretném.
Fekete Ferenc, nyugdíjas
