Példa értékű panelrehabilitációs program zajlik Százhalombattán. Az önkormányzat által biztosított százötvenmilliós vissza nem térítendő támogatás a lakók önrészével együtt lehetőséget ad arra, hogy a lakótelepi lakások nyílászárói megújuljanak és hőszigetelő vakolat kerüljön az épületek homlokzatára. Ez azonban még nem minden, hiszen szükség lenne a lakóépületek alagsori födémjeiben található, közel háromezer négyzetméternyi azbesztvakolat eltávolítására is. A Nemzeti Fejlesztési Terv Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Programban pályázati felhívást tettek közzé a lakóépületek azbesztvakolatainak eltávolítására. Erre Százhalombatta Város Önkormányzata is jelentkezett, azonban az EU Bizottsága leállította a pályázatot.
Az ember sokszor hitte azt, hogy sikerült olyan új anyagot felfedeznie, amely forradalmasít egy iparágat, vagy gyökeres változást idéz elő a mindennapi életben anélkül, hogy bármilyen káros hatással rendelkezne. Gondoljunk csak a freonokra, amelyeket a huszas évek elejétől egészen a nyolcvanas évek végéig használtak, abban a hiszemben, hogy ha az emberi szervezetre nem ártalmasak, más veszélyeik sincsenek. Utóbb kiderült, hogy a freonok – például a halon - megbontják a földi életet lehetővé tevő ózonpajzsot. A kilencvenes évek elején betiltották ugyan, de még ma is jelen vannak a régebben gyártott hűtőszekrényekben és tűzoltókészülékekben.
Az azbesztet évtizedeken át alkalmazta az építőipar, elsősorban szigetelőanyagként. Lakó- és közösségi épületeknél is használták, ám másfél évtizeddel ezelőtt kiderült, hogy rendkívül veszélyes anyag, a tüdőrák kialakulásában a dohányzás után a második kockázati tényező. Veszélyességét növeli a hosszú, gyakran több évtizedes lappangási idő, ugyanis a szervezetbe kerülő azbesztrostok csak jóval később okoznak tüneteket.
Miután bebizonyosodott az azbeszt károsító hatása, szigorításokat vezettek be hazánkban. A múlt évben megtiltották az azbeszttartalmú sík- és hullámpala gyártását és importálását, az idei év januárjától pedig a meglévő készletek forgalmazása és felhasználása is tilos. Természetesen ez csak a helyzet további romlását állíthatja meg, a statisztikák szerint ugyanis mintegy százötvenmillió négyzetméter azbesztcement tetőfedőanyag létezik beépítve Magyarországon, amelyeknek még a bontása is szakértelmet és nagy ráfordítást igényel, hiszen az azbeszt akkor jelent veszélyt, ha pora a levegőbe kerül.
A hetvenes évektől a házgyári lakások építésénél is alkalmazták az azbesztet. Elsősorban a pincék és alagsorok, valamint a közös tárolók szigetelésénél használták úgy, hogy az azbesztet a vakolóhabarcsba keverték. Az eltelt évtizedek alatt ezek a vakolatok elöregedtek, mára porlani kezdtek, azbeszttartalmuk a levegőbe kerül és veszélyezteti az ott élők egészségét.
Dr. Benedek László polgármester és Dr. Jánosi György országgyűlési képviselő abban bíznak, hogy az úgynevezett Panelprogramra beadott városi pályázat kiegészítéseként az azbesztmentesítést is sikerül megoldani, ezért levelet küldtek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek azzal a kéréssel, támogassa az azbesztmentesítési program megvalósítását. Százhalombatta – a hasonló helyzetben lévő Esztergommal és Komárommal együtt – legkésőbb a jövő év végéig szeretné eltávolítani ezeket a mérgező anyagokat. Ehhez a három városnak összesen az idei évben kétszázmillió, jövőre pedig másfél milliárd forintos hozzájárulásra lenne szüksége, önerőből, központi támogatás nélkül ugyanis egyik település sem tudja megoldani ezt a fontos és egyre sürgetőbb problémát.
Segítség nélkül nem megy
Befejeződött a nyílászárók cseréje az Erkel körút 37-42 közötti társasházban. Nemcsak az épület látványa változott meg, hanem – mint Kováts Veronika közös képviselő mondja – a hangulat is. A közös program „összehozta” az embereket, szívesen beszélgetnek egymással, és kedvet kaptak a közös projektekhez.
- Még be sem fejeződött az ablakok cseréje – mondja Kováts Veronika -, már azt kérdezgették a lakók, milyen felújítás lesz a következő. A program sikere fellelkesített mindenkit, máris szívesen belevágnának egy újabba.
- A lezajlott nyílászáró-csere igénybe vette a lakóközösség minden erejét, vagy vannak még tartalékok?
- Biztos vagyok benne, hogy egy jó kezdeményezésnek pozitív lenne a fogadtatása, de úgy vélem, nem kell kapkodni. Át kell gondolni, mit szeretnénk, és kivárni, hogy eljöjjön a megvalósítás ideje. Nálunk a fűtés-átalakítás, az épület teljes hőszigetelése van hátra, ugyanakkor a pinceszint azbesztszigetelése is cserére vár. Ez utóbbit semmiképp sem tudjuk saját erőből megoldani. A lépcsőházak bejárófolyosóin, ahol sokan közlekednek, gipszkarton álmennyezettel takartuk el az azbesztet, de ez sem végleges megoldás. Már a szigetelés eltávolítása is méregdrága, négyzetméterenként ötvenezer forint körüli összegért vállalják az erre szakosodott cégek, ugyanis mind a munkavégzést, mint az elszállítást és az elhelyezést szigorú előírások szabályozzák.
- Mire számítanak, honnan kaphatnak segítséget?
- Egyelőre az országos pályázatokon nincs olyan konstrukció, amely a mi problémánkra megoldást jelentene. Az persze, hogy jelenleg nincs, nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Bízunk benne, hogy ha az idén nem is, de jövőre új országos és uniós lehetőségek nyílnak, és reméljük, hogy számíthatunk az önkormányzat támogatására is.
