Méghozzá a Duna-csoportban, ahol csak az utolsó fordulóban sike-rült megelőzniük a móri együttest egy 2-1-es győzelemmel. A no-vember 21-i sorsdöntő rangadó lefújását követően Szép Imre, a százhalombattai futballisták vezetőedzője érthetően mosolygósan válaszolt kérdéseinkre.
- Mindenek előtt szívből gratulálok önnek és az egész battai csapatnak az őszi elsőséghez, és ehhez a legutóbbi győzelemhez is!
- Nagyon köszönöm a játékosok és a klub vezetői nevében is, akik velem együtt nagyon megdolgoztak ezért a remek eredményért. Ez az utolsó Mór elleni meccs az akarat és az összefogás diadala volt, de mindannyian nagyon izgultunk az utolsó pillanatig. Disztl László együttese nagyon jól szervezett, kemény ellenfél volt, akiknek a döntetlen is elegendő lett volna ahhoz, hogy ők végezzenek az élen.
- Hogyan tudta a játékosait így feltüzelni a zárótalálkozóra? Az előző fordulóban 2-0-ra kikaptak a III. Kerület otthonában?
- Nem kellett különösebben motiválnom a Mór ellen. Őket is bántotta a korábbi vereség, és átérezték, hogy mit jelenthet a közösségünknek, ha tavasszal az első helyről rajtolhatunk. Egyébként Tolnai Tiborra és Nokta Rolandra ezúttal nem számíthattam a sárgalapos eltiltás, illetve sérülés miatt. Megkértem a srácokat, hogy értük is hajtsanak.
- Ezt Flórián Ádám és Károlyi Róbert góllal teljesítette, de az egész battai csapat előtt le a kalappal, hiszen oroszlánként küzdöttek. Szerintem ez volt a jellemző a kék-sárgákra az első kilenc körben, aztán viszont becsúszott néhány kellemetlen meglepetés is! Ön szerint mi okozta ezt a kétarcúságot?
- Valóban páratlan sorozatot produkáltunk azzal, hogy zsinórban kilencszer nyertünk, de én akkor is felhívtam a figyelmet arra, hogy előbb-utóbb jöhet egy hullámvölgy. Sajnos októberben elérkezett, és egyáltalán nem volt könnyű kilábalnunk belőle. Mindenkinek rá kellett jönnie, hogy az eredmények nem jönnek maguktól, és még keményebben kell edzeni.
- Munka, illetve tanulás után ez nem egyszerű feladat! Emlékszem korábban sokszor panaszkodott a tréningek alacsony látogatottságára!
- Igen, mert változatlanul vallom, hogy sok gyakorlás nélkül nem lehet hosszú távon jól teljesíteni, és eredményesnek lenni.
- Hogyan és mi változott mostanra, hiszen az előző évadban a kilencedik helyen végzett az együttes, jelenleg viszont éllovasként telelhet!
- Ahhoz, hogy a jó szakmai munka gyümölcse beérjen - ezt akkoriban is hangsúlyoztam, mikor még döcögve ment a szekér, idő, és még egyszer ezt emelném ki munka: munka és munka kell. Úgy hiszem, nyáron megfelelően erősítettünk, a vezetőink, Mester Emil és Rednágel János pedig nyugodt hátteret teremtettek a felkészüléshez. Mindez párosult szépen, lassan az általam elvárt edzésmennyiséggel, és a meghatározó játékosok épp úgy, mint a fiatalok beálltak a sorba, és az óta elkezdtünk valóban egységes csapatként működni.
- Most viszont magasra került a mérce, tavasszal még nagyobb lesz a szurkolók elvárása. Nem tart ettől a lelki tehertől?
- Ez nem baj, ez édes teher! Amúgy a riválisok már a negyedik, ötödik forduló óta kettőzött erővel hajtanak ellenünk, mert a listavezetőt mindig nagyobb dicsőség megverni, mint a sereghajtót. Ez azonban nem zavart meg minket, és a későbbiekben sem szabad, hogy görcsössé tegyen. Ha futballistáim meg merik csinálni a cseleket, a trükköket és a lövéseket - melyeket edzésen rengeteget gyakorolunk -, és betartják a taktikai utasításaimat is, magyarán, ha van egészséges önbizalmuk, akkor csodákra lehetnek képesek. Ez lehet a sikerünk további záloga.
- Feljuthatunk ezek szerint egy magasabb osztályba?
- Jelenleg még csak novembert és nem májust írunk, de ezért fogunk keményen dolgozni a télen is. Jó úton járunk, de ez még hosszú folyamat lesz az idény végéig. Ismer, semmit sem szeretek elkiabálni.
- Nagyon köszönöm a játékosok és a klub vezetői nevében is, akik velem együtt nagyon megdolgoztak ezért a remek eredményért. Ez az utolsó Mór elleni meccs az akarat és az összefogás diadala volt, de mindannyian nagyon izgultunk az utolsó pillanatig. Disztl László együttese nagyon jól szervezett, kemény ellenfél volt, akiknek a döntetlen is elegendő lett volna ahhoz, hogy ők végezzenek az élen.
- Hogyan tudta a játékosait így feltüzelni a zárótalálkozóra? Az előző fordulóban 2-0-ra kikaptak a III. Kerület otthonában?
- Nem kellett különösebben motiválnom a Mór ellen. Őket is bántotta a korábbi vereség, és átérezték, hogy mit jelenthet a közösségünknek, ha tavasszal az első helyről rajtolhatunk. Egyébként Tolnai Tiborra és Nokta Rolandra ezúttal nem számíthattam a sárgalapos eltiltás, illetve sérülés miatt. Megkértem a srácokat, hogy értük is hajtsanak.
- Ezt Flórián Ádám és Károlyi Róbert góllal teljesítette, de az egész battai csapat előtt le a kalappal, hiszen oroszlánként küzdöttek. Szerintem ez volt a jellemző a kék-sárgákra az első kilenc körben, aztán viszont becsúszott néhány kellemetlen meglepetés is! Ön szerint mi okozta ezt a kétarcúságot?
- Valóban páratlan sorozatot produkáltunk azzal, hogy zsinórban kilencszer nyertünk, de én akkor is felhívtam a figyelmet arra, hogy előbb-utóbb jöhet egy hullámvölgy. Sajnos októberben elérkezett, és egyáltalán nem volt könnyű kilábalnunk belőle. Mindenkinek rá kellett jönnie, hogy az eredmények nem jönnek maguktól, és még keményebben kell edzeni.
- Munka, illetve tanulás után ez nem egyszerű feladat! Emlékszem korábban sokszor panaszkodott a tréningek alacsony látogatottságára!
- Igen, mert változatlanul vallom, hogy sok gyakorlás nélkül nem lehet hosszú távon jól teljesíteni, és eredményesnek lenni.
- Hogyan és mi változott mostanra, hiszen az előző évadban a kilencedik helyen végzett az együttes, jelenleg viszont éllovasként telelhet!
- Ahhoz, hogy a jó szakmai munka gyümölcse beérjen - ezt akkoriban is hangsúlyoztam, mikor még döcögve ment a szekér, idő, és még egyszer ezt emelném ki munka: munka és munka kell. Úgy hiszem, nyáron megfelelően erősítettünk, a vezetőink, Mester Emil és Rednágel János pedig nyugodt hátteret teremtettek a felkészüléshez. Mindez párosult szépen, lassan az általam elvárt edzésmennyiséggel, és a meghatározó játékosok épp úgy, mint a fiatalok beálltak a sorba, és az óta elkezdtünk valóban egységes csapatként működni.
- Most viszont magasra került a mérce, tavasszal még nagyobb lesz a szurkolók elvárása. Nem tart ettől a lelki tehertől?
- Ez nem baj, ez édes teher! Amúgy a riválisok már a negyedik, ötödik forduló óta kettőzött erővel hajtanak ellenünk, mert a listavezetőt mindig nagyobb dicsőség megverni, mint a sereghajtót. Ez azonban nem zavart meg minket, és a későbbiekben sem szabad, hogy görcsössé tegyen. Ha futballistáim meg merik csinálni a cseleket, a trükköket és a lövéseket - melyeket edzésen rengeteget gyakorolunk -, és betartják a taktikai utasításaimat is, magyarán, ha van egészséges önbizalmuk, akkor csodákra lehetnek képesek. Ez lehet a sikerünk további záloga.
- Feljuthatunk ezek szerint egy magasabb osztályba?
- Jelenleg még csak novembert és nem májust írunk, de ezért fogunk keményen dolgozni a télen is. Jó úton járunk, de ez még hosszú folyamat lesz az idény végéig. Ismer, semmit sem szeretek elkiabálni.
