A Szent Jobb kalandos utat járt be. A Szent István halálát követő zavaros időben a fehérvári káptalan a bazilika pincéjében rejtette el a király bebalzsamozott holttestét, amelyről leválasztották az épségben maradt jobb kezet, annak ugyanis csodás erőt tulajdonítottak. Az ereklye a bazilika kincstárába került, később a kincstár őre eltulajdonította azt és bihari birtokára vitte. Szent László király akadt a nyomára, és a megtalálás helyén Szent Jobbi apátságot alapított. Szentjobb a mai Románia területén található, a neve Siniob. A tizenötödik században ismét útra kelt az ereklye. Előbb Fehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később Raguzába, a mai Dubrovnikba került. Mária Terézia szerezte vissza 1771-ben: előbb Bécsben csodálhatták meg a hívek, majd nagy pompával Budára szállították. Ekkor rendelte el Mária Terézia Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.

Az 1800-as években Budáról Esztergomba került a Szent Jobb, majd ismét Budára, 1938-ban pedig a kettős szentév alkalmából az egész országban körbehordozták az ereklyét. A második világháború alatt a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták és egy salzburgi barlangban rejtették el, ott talált rá az amerikai hadsereg, és a salzburgi érsek gondjaira bízta. 1945-ben hozták ismét haza az augusztus 20-i körmenetre, majd az angolkisasszonyok zárdájába vitték, ahonnan 1950-ben, a rend feloszlatásakor áthelyezték a bazilika páncélszekrényébe. 1987. augusztus 20-án került méltó helyre, a bazilikában felszentelt Szent Jobb kápolnába, ahol azóta is látogatható. Azóta minden évben augusztus 20-án könyörgő körmenet indul a bazilikából, amelyen a hívek ezrei követik a Szent Jobbot.

Augusztus 20-át az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem ünnepelhették meg a magyarok. A kiegyezés után nyerte vissza méltóságát, Ferencz József 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította. 1945 után eltörölték a nemzeti ünnepet, de nem szüntették meg teljesen, csak igyekeztek más tartalommal megtölteni. Egy ideig az alkotmány, illetve az új kenyér ünnepe volt egészen a rendszerváltásig. 1991-ben a Magyar országgyűlés hivatalos állami ünneppé nyilvánította Szent István napját.

A államalapító király törekvéseit siker koronázta: több mint ezer éve élünk itt, Európa szívében. Belőlünk – családjainkból, közösségeinkből – épül fel a nemzet. Mi tartjuk össze szeretetünkkel és összefogásunkkal, hitünkből táplálkozik, akaratunk erősíti. Szent István ünnepén erősebben érezzük, mint máskor, hogy összetartozunk. Sokfélék vagyunk ugyan, de egy a nyelvünk és egy az örökségünk, élni és boldogulni szeretnénk, nem általában a világon, hanem pontosan itt, a Kárpát-medencében. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, szükségünk van egymásra, az alkotmányra, a mindennapi kenyerünkre és a Szent Jobbra, amely jó irányba mutat.