Tavaly augusztusban, a FIA GT magyarországi futamán, a Hungaroringen egy Ford GT1-el és egy Ford GT3-al bemutatkozó Matech Racing bejelentette, hogy elfogadja az ACO (Automobile Club de lOuest) megtisztelő felkérését, és rajthoz áll a június 12-13. között megrendezésre kerülő, 2010-es Le Mans 24 órás versenyen. Így 41 év után ismét Ford GT-k koptatják majd az aszfaltot világ legrégebbi hosszútávú pályaversenyén. A dolog pikantériája, hogy ezúttal női versenyzők is helyet kapnak majd az autólegenda volánja mögött.

Martin Bartek, a Matech Racing csapatfőnöke rendkívüli megtiszteltetésnek, és a Ford GT1 fejlesztésén végzett megfeszített munkájuk elismerésének tartja a meghívást, amely minden reményüket túlszárnyalta, és lehetővé teszi, hogy a 78. Le Mans 24 órás versenyen feltámadjon a Ford GT legendája.

A Matech tavalyi, magyarországi látogatásakor a hazai sportrajongók is megfigyelhették, hogy a svájci csapat háza táján az autósport világában megszokotthoz mérten is rendkívül csinos hostessek dolgoznak, Bartek azonban sokakat meglepett, amikor bejelentette, a Ford GT1-es versenyautót Svájc két legsikeresebb női autóversenyzője Natacha Gachnang és Cyndia Allemann vezeti majd, akik egyébiránt akár modellként is megállnák a helyüket. A csapat harmadik tagját még keresik, több nemzetközileg elismert női versenyző is felmerült.

Női versenyzőt mindemellett látott már Le Mans: az első női pilóta a francia Odette Siko volt 1930-ban, a legtöbb női nevezés rekordját pedig honfitársa, Anne-Charlotte Verney tartja, aki 1974 és 1983 között tíz alkalommal állt rajthoz az embert próbáló versenyen, de Ford GT kormánya mögött még nem rajtolt női versenyző.
A Matech egyébiránt egy másik Ford GT1-et is nevezett a FIA GT bajnokságban részt vevő férfi pilótáival - ennek akkreditációja még folyamatban van. Emellett meghívták a szintén Ford GT1-el versenyző Marc VDS Racing csapatát is. Ezeknek az autóknak a fejlesztését, valamint szervizhátterét Le Mans-ban és a Fia GT Világbajnokságban szintén a Matech biztosítja.
Ideális esetben így a 2010-es Le Mans 24 órás futamon akár három Ford GT1-es is rajthoz állhat, 1966-ban a Ford GT40 bemutatkozásakor ennyi pont elég volt az első három hely megszerzéséhez.


Maranello réme
A Ford 1966-ban, a Le Mans-i 24 órás versenyen mindörökre beírta magát a világ motorsportjának történetébe. A történet azonban még 1963-ban kezdődött, amikor ifjabb Henry Ford hosszas tárgyalásokat folytatott a legendás, Le Mans-i futamokat addig uraló maranello-i istálló tulajdonosával, Enzo Ferrarival a márka megvételéről, ám az végül az utolsó pillanatban elállt az üzlettől. Ford úgy érezte, hogy meg kell leckéztetnie a világhírű sportautókat gyártó cég fejét. Ezt egy módon lehetett megtenni. A versenypályán! Felkérte Caroll Shelby-t, akinek a neve többek között a Mustang révén mára fogalommá vált, és röviddel ezután megszületett a Ford GT40, amely 1966-ban mindhárom dobogós helyet elhozta a Le Mans-i 24 órás futamon, ami példa nélkül áll a verseny történetében, és az ezt követkő három évben sem akadt legyőzőre. Ezzel a Ferrari legrosszabb rémálma teljesült be. Sőt erről álmodni sem mertek volna.
A Le Mans 24 órás verseny történetében egyébiránt a mai napig csupán három gyártó akadt, aki ugyanazon karosszériával kétszer is nyerni tudott, ezek közül első volt a Ford a GT40 1968-as és 1969-es győzelmével.

Az először 1964-ben bemutatkozó, ám 1966 és 1969 között Le Mans-ban verhetetlennek bizonyuló GT40 számos rekordot szerzett meg a Kék Ovál részére. Ebben az időben még a híres Le Mans-i rajttal kezdődött a verseny, amelynek során az autók az időmérőkön kialakult sorrendben sorakoztak fel a boksz-utcában, míg a pilóták a túloldalon álltak a francia zászló intésére várva, amely a verseny kezdetét jelezte. A pilótáknak ekkor át kellett futniuk az autójukhoz, majd segítség nélkül beszállniuk és elindítaniuk azokat. Számos súlyos, köztük nem egy halállal végződő baleset után a rendezők, végül felhagytak ezzel a hagyománnyal.

Az 1929-től a hosszútávú megbízhatósági versenyek színhelyéül szolgáló Le Mans-i versenypálya is számos alkalommal került átalakításra (többször éppen veszélyessége miatt). A Ford GT40 legendás szárnyalása idején éppen a negyedik, 13,461 km-es pályát használták, amelyen a Kék Ovál verhetetlen autója négy éven át, 1964 és 1967 között tartotta leggyorsabb kör és a leggyorsabb átlagsebesség rekordját:

1964 P. HILL (4 181 cc) 3’49’’2 = 211,429 km/h
1965 P. HILL (6 982 cc) 3’37’’5 = 222,803 km/h
1966 D. GURNEY (6 982 cc) 3’30’’6 = 230,103 km/h
1967 M. ANDRETTI-D. HULME (6 980 cc) 3’23’’6 = 238,014 km/h

A Ford emellett négy alkalommal érte el a legnagyobb sebességet a Huandieres egyenesben a teszten és a versenyen egyaránt:
1965 Teszt: 310 km/h Verseny: 302 km/h
1966 Teszt: 320 km/h Verseny: 325 km/h
1967 Teszt: 340 km/h Verseny: 343 km/h
1975 Teszt: 312 km/h Verseny: 301 km/h

A Ford GT40 volt az első versenyautó, amellyel először tettek meg a 24 óra során több mint 5000 km-t, ezzel pontosan 5232,9 km-es távot teljesítve. Így aztán a legendás 24 órás verseny történelemkönyvébe 1967-ben a Gurney-Foyt páros is bekerülhetett. Ehhez a rekordhoz, 218,038 km/órás átlagsebesség tartozott.
Végül, de nem utolsó sorban a Ford GT40-hez fűződik minden idők négy legszorosabb célba érkezéséből kettő: 1966-ban az Amon-McLaren páros mindössze 20 méterrel a szintén Ford GT40-el versenyző Miles-Hulme páros előtt ért célba, majd másodpercekkel utánuk átszáguldott a célvonalon a harmadik helyre befutó GT40 is, ezzel megalapozva a modell halhatatlanná vált legendáját. Az Ickx-Oliver páros 1969-es küzdelme és győzelme, ahol mindössze 120 méterrel üldözőik előtt sikerült megszerezniük az első helyet, egy mozifilmhez is alapötletként szolgált. Ez volt az akkoriban milliók által végignézett La Ronda Infernale (Pokoli Kör).

1967 óta fröcskölik a pezsgőt az autóversenyek győztesei
Ma már annyira megszokott kép az autóversenyek végén a pezsgővel egymást locsoló pilóták látványa, hogy kevesen tudják, ezt a tradíciót is a Ford GT40 adta az autósport világának! Amikor az 1967-es 24 órás Le Mans v ersenyt nyerő Gurney és Foyt kezébe nyomták az óriás pezsgős üveget a pódiumon, Gurney megpillantotta az örömmámorban úszó ifjabb Henry Ford-ot és Caroll Shebly-t feleségeikkel a karjukon néhány olyan újságíró gyűrűjében, akik korábban csúfos kudarcot jósoltak a pilótapárosnak. A pilóta ekkor felrázta az üveget, és mosolyogva minden közelben állót beborított a pezsgővel, megalapozva azt a ma már több, mint 40 éves hagyományt, amely minden autóverseny díjkiosztójának elengedhetetlen része lett.

A Le Mans-on a Ford természetesen nem csak a Ford GT40-vel volt jelen, ám vitathatatlanul ez volt a legsikeresebb modellje, és ez ragadta leginkább magával a nagyközönség fantáziáját is. Eddig 15 alkalommal szerepeltek a Ford versenyautói, a 24 órás Le Mans-i versenyen. Már az 1923-as, első futamon is rajthoz állt, egy T-Modell Montier-vel a volán mögött. Ezt az autót tökéletesen renoválva az oldtimer rajongók a 2008-as Le Mans Classic-on láthattak ismét harcba szállni. A legendás verseny kétévente megrendezésre kerülő oldtimer változata Goodwood után Európa második számú oldtimer találkozója is egyben, aminek a különlegessége, hogy csak a pályán már valaha korábban elindult típusok állhatnak a rajtvonalhoz.
Az 1972-79-es időszak ikonikus Le Mans-i Ford versenyautója a Capri RS200 volt, amelynek 1974-es felújított verziója szintén rajthoz állt a 2008-as Le Mans Classic-on.

Feltámad a legenda
A Ford csaknem 40 évet várt, mire elkészítette az autóversenyzés szerelmeseinek szívéből kitörölhetetlen Ford GT40 utódját. A 2002-es Detroiti Autószalonon a lepel alatt az új GT40 koncepcióautó búj meg, majd nagyot dobbant a rajongók szíve, amikor először pillanthatták meg a legendás versenyutó reinkarnációját. Ezt követően jött a bomba hír! Másfél hónappal a bemutató után ugyanis bejelentették, hogy Ford GT néven megkezdik az autó sorozatgyártását.
A legendás Ford GT40 versenyautó utódjaként megszületett Ford GT utcai sportautónak készült, de csak limitált darabszámban volt elérhető. Európában csupán 101 szerencsés rajongó vásárolhatta meg, éppen annyi, amennyit annak idején a legendás elődből gyártott az öreg kontinens számára, a Ford Nagy-Britannia a 60-as években.
Ez a 101 utcai sportautó szolgál azóta is a versenyistállókban, például a Matech-nél készülő GT1-es és GT3-as versenyautók alapjául.

A legenda tehát visszatért, és Le Mans-ban június 12-én újra felbőghet a Ford GT motorja.