- A tervezett 8238 helyett 9200 kilométert tettetek meg, de a futam jelentős afrikai szakaszáról kellett lemondani a terrorveszély miatt. Nem keserített ez el?

- Egy részről elkeserít, másrészről pedig cseppet sem bánom, mert így is olyan élményekkel gazdagodtam, amiket egyébként soha nem tapasztalhattam volna meg. Elkeserítő, mert a szervezőknek már hónapokkal ezelőtt is tudniuk kellett volna a mauritániai helyzetről. Ha idejében tájékoztatnak, talán hamarabb átgondoljuk, és annak tükrében tervezzük az utat. Így például nem fizettük volna ki előre a mauritániai, malii jelentős hivatali "sápot", nem vettük volna meg előre a hazafele szóló repülőjegyet, megúsztunk volna néhány oltást is.

- Mint az afrikai államok jó része, Marokkó is diktatórikus berendezkedésű, iszlámvallású, döntően arab lakosú ország, az emberben nem feltétlenül kelt biztonságos benyomást. Ti nem éreztétek magatokat fenyegetve?

- Inkább csak a természet által. Az országban nagyon szigorú és kiterjedt a bürokrácia, lassú, de hatékony. Jelentős a rendőri jelenlét, és tekintélyük is van. Hihetetlen az információhálózatuk, a semmi közepén is felbukkannak. Ha tiszteletben tartjuk szokásaikat, szabályaikat, biztonságban érezhetjük magunkat. Mulatságos, hogy a köztereken, közintézményekben, boltokban ott lóg az uralkodó arcképe, de a fejlődés látványos. Az üzletek jól ellátottak, bár a higiéniás szokások eltérnek az itthoniaktól. Luxus és nyomornegyedek, épülőfélben lévő szállodák, lakóparkok sokasága szó szerint a semmi közepén. Megdöbbentően fejlődik az úthálózat is. Utunk jó részét – ha nem is kifogástalan – de burkolt felületen tettük meg. Mindezt a turizmus gerjeszti, és a tengerparti övezetre érvényes. Az ország nagyobb részén mostohábbak a körülmények.

- Tudtátok teljesíteni a jószolgálati küldetést?

- A módosított útvonalnak köszönhetően gyakorlatilag végigjártuk egész Marokkót, amely magában foglalja az Atlasz-hegységet, a Szahara nyugati részét is, volt részünk mínuszokban, de plusz negyven fokos hőségben is. Hihetetlen szélsőséges minden, a természet, az ott élők élete. Különösen éles az ellentét a városi és vidéki emberek életmódjában, mentalitásában, viselkedésében. A magunkkal vitt ajándékokat szétosztottuk az utunkba akadt gyerekek között. A kamionos adományok katonai kísérettel január 31-én érkeztek meg Bamakóba.

- Nagy vágyatok volt, hogy folyamatosan tudósíthassatok az útról. A www.ebattabamako.hu oldalon szinte napra pontosan tudtuk, mi van veletek, hol jártok, mit láttok. A vágyatok olyannyira megvalósult, hogy Média Mogul díjat kaptatok érte.

- Igen, ez meglepetés volt és jól esett. A szponzorokkal együtt sokat tettünk azért, hogy összejöjjön. Tudtunk telefonálni, tudósítani, fotót is küldeni, sokan a mi oldalunkról informálódtak, üzentek. Egyelőre tervezzük a fenntartását.

- Királynőknek szállítottál pizzát a Szaharában?

- Végül is pizzafutárok vagyunk! Vittünk magunkkal saját félkész pizza tésztát. Az egyik sivatagi táborban eszünkbe jutott, hogy a még forró kövön – előtte húst sütöttünk rajta – próbáljuk ki. Ebből evett a két királylány is. Bevált a recept, volt aki sms-t küldött haza, hogy pizzázik a sivatagban.

- Milyen érzés túl lenni rajta, változott benned valami, másképp látod a világot?

- Óriási kaland volt, örülök, hogy részese lehettem. Három hét kalandokkal teli távollét után már nagyon hiányzott a család, a barátok, a város. Változni nem változott semmi – bár még nagyon friss az élmény –, talán inkább erősödött bennem a környezetem, a családom, a gyerekeim iránti felelősségem. Megdöbbentő a kontinens ellentmondó viszonya a természettel, tisztelik a vizet, mert kevés van belőle és szükség van rá, ugyanakkor az autóból egyszerűen kidobják a fekete szemeteszsákokat. Ez alatt a három hét alatt nem csak pótolhatatlan élményekkel telítődtem, hanem nagyszerű új barátokra is szert tettem.

- Néhány napja jöttetek haza, hamarosan visszarázódtok a mindennapokba. További tervek a Bamakóval kapcsolatban?

- Most még rendezem az emlékeket, a képeket, az útinaplót. Egyelőre fenntartjuk a honlapot, tartjuk a személyes kapcsolatot és tervezünk egy BaMako Day-t az E-battában. Hogy jövőre indulunk-e, azon még most nem gondolkodunk.