Újfajta szenvedély szedi áldozatait. A jelenség a városközpontban, egy érde-kes fémszekrény előtt figyelhető meg: a gép arra hivatott, hogy átvegye a vá-sárlóktól a visszahozott üres üvegeket, és erről egy bizonylatot nyomtasson, amelyet a herkentyűt üzemeltető üzlet pénztáránál lehet értékesíteni, már amennyiben vásárolunk valamit.
Maga a készülék a technika egyik új csodája. Két ajtó van rajta, mindkét ajtó mögött nyílás: behelyezzük az üres, tisztára mosott, kupakoktól és dugóktól megfosztott üveget, becsukjuk az ajtót, amely mögött kezdetét veszi a folya-mat. A gép azonosítja a göngyöleget, majd valahová hátra eltünteti. A lámpa zöldre vált, behelyezhetjük az újabb üveget, becsukjuk az ajtót és kezdődik minden elölről. Egészen addig rakosgathatunk, amíg az összes üvegünket le nem nyelte a doboz, akkor megnyomunk egy gombot, a gép kiadja a bizonyla-tot, és már mehetünk is.
Elméletben így működik, a gyakorlat azonban ennél kissé bonyolultabb. Be-tesszük az üveget, becsukjuk az ajtót, és amikor újra kinyitjuk, azt tapasztal-juk, hogy nem fogadta el tőlünk. Az újoncok ilyen esetben elszégyellik magu-kat, arra gondolnak, hogy nyilván nem eléggé alaposan mosták ki az üveget, ezt észlelte a gép, és még örülnek is annak, hogy nem ír ki valamilyen dorgáló szöveget, hogy ejnye-bejnye, hát nem megmondtam, hogy tisztán hozd vissza? Akinek tehát nincs kellő rutinja, megfutamodik, pironkodva visszateszi szaty-rába az üveget és távozik. A dörzsöltebbek tudják, hogy – mint sok más eset-ben, ezúttal is – a kitartás elnyeri jutalmát. Ha az alsó részen nem veszi be az üveget, beteszik fölülre, ha ott se, akkor ismét alulra, és így tovább, egészen addig, míg a berendezés össze nem zavarodik, és kelletlenül ugyan, de mégis-csak elfogadja a göngyöleget. Eközben hosszú sor alakul ki mögöttük, a vára-kozók tanácsokkal látják el az élen ügyködőt, együttérzés szikrái gyúlnak a szemekben. Senki sem türelmetlen, mert tudja, hogy ha végre sorra kerül, le-hetséges, hogy neki is ugyanúgy kell vacakolnia, mint annak, aki éppen visz-szavált.
Egyre több üzletben jelennek meg ezek az automaták. Vannak egyajtós és többajtós változatok, olyan is akad, ahol külön beadónyílása van a sörös vagy üdítős rekesznek. Nyilvánvalóan a munkaerőtakarékosság a cél, mert így nem kell egy embert azért fizetni, hogy naphosszat üljön egy ablak mögött és sze-degesse be az üvegeket, elég, ha a bolt egyik alkalmazottja időközönként be-megy a gép mögé és elteszi a felhalmozódott üvegeket, helyet csinál az újak-nak. Eléggé gyorsan megtérül az automatára fordított költség.
Az idő pénz. Pénz a kereskedőnek, de pénz a vásárlónak is, aki kénytelen-kelletlen eljátszadozik a géppel, de valószínűleg jobban örülne, ha múlt szá-zadi módon, emberi közreműködéssel, de néhány perc alatt lebonyolíthatná a tranzakciót.
Elméletben így működik, a gyakorlat azonban ennél kissé bonyolultabb. Be-tesszük az üveget, becsukjuk az ajtót, és amikor újra kinyitjuk, azt tapasztal-juk, hogy nem fogadta el tőlünk. Az újoncok ilyen esetben elszégyellik magu-kat, arra gondolnak, hogy nyilván nem eléggé alaposan mosták ki az üveget, ezt észlelte a gép, és még örülnek is annak, hogy nem ír ki valamilyen dorgáló szöveget, hogy ejnye-bejnye, hát nem megmondtam, hogy tisztán hozd vissza? Akinek tehát nincs kellő rutinja, megfutamodik, pironkodva visszateszi szaty-rába az üveget és távozik. A dörzsöltebbek tudják, hogy – mint sok más eset-ben, ezúttal is – a kitartás elnyeri jutalmát. Ha az alsó részen nem veszi be az üveget, beteszik fölülre, ha ott se, akkor ismét alulra, és így tovább, egészen addig, míg a berendezés össze nem zavarodik, és kelletlenül ugyan, de mégis-csak elfogadja a göngyöleget. Eközben hosszú sor alakul ki mögöttük, a vára-kozók tanácsokkal látják el az élen ügyködőt, együttérzés szikrái gyúlnak a szemekben. Senki sem türelmetlen, mert tudja, hogy ha végre sorra kerül, le-hetséges, hogy neki is ugyanúgy kell vacakolnia, mint annak, aki éppen visz-szavált.
Egyre több üzletben jelennek meg ezek az automaták. Vannak egyajtós és többajtós változatok, olyan is akad, ahol külön beadónyílása van a sörös vagy üdítős rekesznek. Nyilvánvalóan a munkaerőtakarékosság a cél, mert így nem kell egy embert azért fizetni, hogy naphosszat üljön egy ablak mögött és sze-degesse be az üvegeket, elég, ha a bolt egyik alkalmazottja időközönként be-megy a gép mögé és elteszi a felhalmozódott üvegeket, helyet csinál az újak-nak. Eléggé gyorsan megtérül az automatára fordított költség.
Az idő pénz. Pénz a kereskedőnek, de pénz a vásárlónak is, aki kénytelen-kelletlen eljátszadozik a géppel, de valószínűleg jobban örülne, ha múlt szá-zadi módon, emberi közreműködéssel, de néhány perc alatt lebonyolíthatná a tranzakciót.
