A kutatók megállapításai szerint egyes szúnyogfajok a csecsemőket és a gyermekeket ritkábban csípik meg, mint a felnőtt férfiakat. Az is kiderült, hogy a rovarok a testtájak között is válogatnak, mert a kézfejet gyakrabban választják, mint a kart, és vannak nemi különbségek is, mert a szúnyogokat a férfiak bőrének illata jobban vonzza, mint a nőké.

Amerikai tudósok felfigyeltek arra, hogy 838 férfi önkéntes közül egy akadt, aki feltűnően kevésbé vonzotta a szúnyogokat, míg másik felmérésükben száz férfi közül három maradt közömbös a vérszívók számára. Ezt követően azt kutatták, mi lehet ennek az oka. A kutatók feltevése szerint a veríték összeté-telében lehet a magyarázat. Kiderítették, hogy az izzadságban vannak olyan anyagok, amelyek vonzzák a szúnyogokat, és ezek egy részét a bőrfelszínen élő baktériumok állítják elő. Így például egy szúnyogfajt rettentő módon vonz egy bizonyos sajtmárka, amelynek illata leginkább a lábszagra emlékeztet. Találtak olyan baktériumokat, amelyek mind a sajton, mind a lábfejen előfor-dultak. Arra is rájöttek, hogy az izzadság tejsavtartalma egyes szúnyogfajokat csábít, míg másokat hidegen hagy.

A szúnyogokat vonzza a kilélegzett szén-dioxid is. A mozgás és a sötét színű ruha szintén kockázati tényező. A szúnyogok számára a nagydarab, középko-rú, fekete ruhába öltözött, ritkán mosdó, verítékben úszó és nagyokat fújtatva kocogó férfi tekinthető igazi csemegének, szemben a fehér lepelbe burkolt, lassú anyagcseréjű, tisztaságmániás, meditáló fakírral.
A végleges választ még nem találták meg a tudósok, de kitartóan keresik a magyarázatot. Ha rájönnek, miért mehet ki bátran az egyik ember szúnyogin-vázió idején a szabadba és miért kényszerül szobafogságra ugyanezen körül-mények között a másik ember, kellemesebb nyarak elébe nézünk, hiszen csak át kell állítanunk szervezetünket a szúnyogok számára kedvezőtlenné, és töb-bé nem lesz szükségünk a kellemetlen szúnyogriasztó szerekre, azok nélkül is védettek leszünk a vérszívókkal szemben.