Embere válogatja, hogy ki hogyan reagál a drámai helyzetekre – mondta Turi Tamás polgári védelmi főhadnagy, a battai kirendeltség főelőadója. A mostani katasztrófahelyzetben azt tapasztalta, hogy sokszor nagyobb türelemre és együttműködésre lehetett számítani attól, akinek a plafonig ért a víz a garázsában, mint attól, akit ennél kisebb kár ért. Akadt olyan segélyhívó is, aki teljes apátiába zuhant, amiért elázott a melléképületben egy nagyobb mennyiségű kutyaeledel, amit olcsón tudott beszerezni.
Az emberek többsége azonban képes volt uralkodni az érzésein, sőt még arra is, hogy köszönetet mondjon a hivatásos és civil segítőknek. Turi Tamás szerint ilyen helyzetekben az a legfontosabb, hogy „ne hátrafele nézzünk”, vagyis ne veszítsük el a fejünket a minket ért és még várható kár miatt, hanem gondoljuk át, hogyan tudnánk azt minél gyorsabban minimalizálni. Nehéz úgy segíteni, ha valaki nem tudja megmondani, mire is lenne konkrétan szüksége.
Ortutay Gyuláné tizennégy éve él a Halom utcai kis házban, amit a löszfalhoz építettek. Korábban minden vágya egy saját ház volt. Eddig nem fordult elő, hogy az épület beázott volna, most azonban annyira átnedvesedett a löszfal, hogy benyomta a vályog tűzfalat. Miután az épület veszélyessé vált, a négyfős család a Polgármesteri Hivatalban kért segítséget, és az Átmeneti Szállón kaptak egy szobát. Július 13-án délelőtt otthon találtam őket, hazajöttek megetetni a kutyát, szellőztetni, kihordani az átázott szobából, ami még ott maradt. Mivel az elektromos rendszer zárlatos lett, az idős asszony zseblámpával mutatta meg a víztől duzzadó, ijesztően megrepedezett falat, miközben a süppedező, tocsogó szőnyegen álltunk. A biztosító nem fizet, mert az épület nem tégla, hanem vegyes építésű. Lánya elmondta, hogy ha a szállón kapott szoba nem is veszélyes, alig komfortosabb, mint jelenleg a házuk, ezért testvéreivel barátoknál húzták meg magukat, a szállón csak az édesanya alszik. Az önkormányzat segítséget ígért Ortutayéknak otthonuk rendbehozatalához.
Mit éreztek, amikor csak zuhogott és zuhogott, és repedezni kezdett a tűzfal? „Leültünk, sírtunk egy kicsit, aztán elkezdtük vödörrel kihordani a vizet” – mondták.
