Van, aki vásárol, van, aki készít, és olyan is, aki szerint az ajándék egyáltalán nem fontos. Ami az egyiknek a legnagyobb élvezet, a másiknak teher. Különfélék vagyunk, különféle az ünnepünk. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, ki mit szeret a karácsonyban.
Márkus Gabriella, hírlapárus: Szenteste otthon vannak a gyerekek – mind a heten. Családostul, párostul, unokástól, yorkshire terrierrel együtt. Minden korosztály! A nagynéni most 81 éves. Irtózatosan jó a hangulat! Imádok vásárolni, kitalálni, hogy minek örülnének. Aztán gondolkodni, hogy hova rejtsem el az ajándékokat. És szenteste szeretem nézni az arcukat, hogy sikerült-e eltalálnom valami személyre szólót.
Márkus Gabriella, hírlapárus
Keleti Anikó, festőművésznő: Számomra a karácsony az adventtel kezdődik, amit a reformátusok vezettek be a XVIII-XIX. században, és az első világháború idején terjedt el. Ismerem és követem a szokásokat, a szimbólumok mind jelentenek valamit számomra. Ez a csend, a várakozás, a növekvő fény ideje, az év legsötétebb időszakában, míg végül szenteste eljön a világosság világossága. A karácsony a zárszámadás ideje is. Mindig másképp rendezem le magamban, az évnek megfelelően. Az ajándékozás nincs középpontban, a családom utálja, hogy nem veszem, hanem magam csinálom az ajándékokat.
Keleti Anikó, festőművésznő
Kőbányai Anna, védőnő: Gyerekkoromban sok mindent szerettem a karácsonyban, ma már egyre kevesebbet. Találkozom a legtávolabbi barátnőimmel is, nagyon régi, jó kapcsolataimmal. A Liszt Ferenc Kórussal igazi jó baráti hangulatban ünneplünk. Ez jó. De egyre több a frusztráció. Már karácsony előtt azt érzem, hogy az egész emberiség zizeg. Nincs lenyugvás, és ez hiányzik nekem. Régebben volt a fa, ajándék, család, béke. Most már elkezdődik az adventi koszorúval, karácsonyi kopogtató az ajtóra... Egyre több a beszereznivaló tárgy. Az utcákat úgy kivilágítják, hogy nem látni a betlehemi csillagot sem. Elvesztette a karácsony az emberi léptékét.
Kőbányai Anna, védőnő
Mikulásik Judit, óvodapedagógus: A családommal – férjemmel és két kisfiammal – az adventi időszakban hétről hétre készülünk a karácsonyra. Esténként meggyújtjuk a gyertyákat, imádkozunk, elmondjuk a gondolatainkat, várjuk Jézus születésnapját. A gyerekek gyűjtik a jócselekedeteket, igyekszünk megtisztítani a lelkünket. Szenteste napján reggel az angyalok meghozzák a fát, és amikor délután hazaérünk a templomból, a pásztorjátékról, már ott vannak az ajándékok. A szenteste megkoronázása az éjféli mise. A karácsony többi napján pedig a tágabb családdal ünnepelünk.
Mikulásik Judit, óvodapedagógus
Ripszám Boglárka, 9 éves tanuló: Szeretem, hogy egész nap együtt van a család. Jön a féltesóm és a papa is. Vígjátékokat nézünk, és sokat nevetünk. A suliban is lesz karácsonyi buli. Annak kell ajándékot venni, akinek a nevét kihúztuk. Szeretem az ajándékokat, de van, amikor összeveszünk a testvéremmel, hogy ki kapott többet vagy nagyobbat – és az rossz. Legtöbbször rajzolok, festek, meg amit meg tudok csinálni. Apának egyszer hajtogattam egy házat, és abba rajzoltam. Örült neki.
Ripszám Boglárka, 9 éves tanuló
Kiss János Tamás, tanuló: Az emberek nagyon boldogok. Érezni az ünnepi hangulatot a levegőben. Az egésznek van egy ilyen kellemes feelingje, hogy közeledik, amit az emberek egész évben várnak. Karácsonykor összejön az egész család, a haverok, bulizunk, ajándékozunk. Sokat szoktam gondolkodni, hogy frappáns és vicces legyen az ajándékom. Volt, hogy a haverokkal a hóban üldögéltünk. Ezt most már nem lehet, mert itt a globális felmelegedés...
Kiss János Tamás, tanuló
