Október huszonharmadika nemzeti ünnepünk, amelyen a magyar nép történelmének meghatározó eseményeire emlékezünk. 2009-ben immár 53 éve annak, hogy 1956. október 23-án kitört Budapesten a forradalom és megkezdődött a szovjet megszállás elleni szabadságharc.
Ezen a napon arra is emlékezünk, hogy éppen 20 esztendővel ezelőtt, 1989. október 23-án kiáltották ki a budapesti Kossuth téren a III. Magyar Köztársaságot.
1956. október elején Magyarországon forradalmi helyzet alakult ki. A társadalom minden rétege reformokat sürgetett, változtatni akart a fennálló kommunista diktatúra rendszerén. Október 16-án Szegeden megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek szövetsége, a MEFESZ, s ezzel létrejött a kommunista párttól független első ifjúsági szervezet. Október 22-én gyűléseket tartottak a budapesti, miskolci, pécsi és soproni egyetemisták, és valamennyien csatlakoztak a MEFESZ-hez. A budapesti Műszaki Egyetem gyűlésén fogalmazták meg 16 pontba foglalt követeléseiket, amely tartalmazta a többpártrendszeren alapuló demokráciát és a nemzeti függetlenséget. Ezzel túlhaladták a pártellenzék addigi követeléseit, így a diákság 16 pontja vált programmá. Ezen a gyűlésen azt is elhatározták, hogy október 23-án délután tüntetést szerveznek. A hatóságok először betiltották a tüntetést, végül azonban kénytelenek voltak engedni a tömegnyomásnak. A délután háromkor kezdődő tüntetés pesti résztvevői a Petőfi-szobornál gyülekeztek, a műszaki egyetem hallgatói pedig egyetemük elől indultak a Bem térre. Az út során a tüntetők demokratikus követeléseket hangoztattak, s a szovjetek kivonulását követelték. A lakosság, a járókelők lelkesen fogadták a menetet, és sokan csatlakoztak hozzájuk. A Bem térről a Kossuth térre, az Országház elé vonult a közel 200 ezres tömeg, ahol a követelésükre megjelent Nagy Imre is, aki beszédet mondott.
A Kossuth térről a tüntetők egy része a Sztálin szoborhoz vonult, ahol már sokan munkálkodtak a szobor ledöntésén, amely végül sikerrel járt, s a bronzkolosszust feldarabolták. Mások a Magyar Rádióhoz vonultak, gyarapítva a 16 pont beolvasását követelők táborát, de a rádió vezetői ezt visszautasították. A Rádiónál hamarosan eldördültek az első lövések. A hajnalig tartó küzdelem során a rádió épülete a felkelők kezére került. Mindkét oldalon sok volt az áldozat. Kossuth téri beszéde után Nagy Imre átment a pártközpontba, ahol összehívták a központi vezetőség ülését, amely úgy határozott, hogy ismét Nagy Imre legyen a miniszterelnök.
Az éjfél utáni órákban a szovjet páncélosok megérkeztek Budapestre, hogy a kormány kérésére részt vegyenek a "rend helyreállításában".
Az eseményeket azonban már nem lehetett megállítani. A békés tüntetésnek indult tömegdemonstráció október 23-án a késő esti órákban fegyveres felkeléssé változott át, amely egyrészről a kommunista diktatúra elleni polgárháborút, másfelől a megszálló oroszok elleni szabadságharcot jelentett.
A megalakult Nagy Imre- kormány október végéig fokozatosan demokratikus intézkedéseket hozott, és azt is elérte, hogy a szovjet csapatok kivonuljanak Budapestről. Bejelentették a többpártrendszert, és október 30-án koalíciós kormány alakult. A fegyveres felkelés immár forradalommá fejlődött át, és felcsillant a remény a további demokratikus átalakulásra, illetve a szovjetek elleni szabadságharc sikerére, a szovjet csapatok teljes kivonására.
Az 53 évvel ezelőtti októberi napok a magyar történelem egyik legdicsőbb fejezetét jelentik. A magyar forradalom kivívta Európa és a világ elismerését.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc példa lehet minden magyar és szabadságot szerető ember számára. Nem véletlen, hogy 33 évvel később, a rendszerváltás folyamatában, 1989. október 23-án – a forradalom évfordulóján – kiáltották ki a III. Magyar Köztársaságot. Az utódok vállalták 1956 örökségét és eszméit.
