Ezernégyszáz idős vendégnek terítettek, (nekem is). Nehéz felsorolni, hogy kik és hányan segítették a rendezvény sikeres lebonyolítását, hogy kisimítsák a ráncos arcokat és mosolyt varázsoljanak rájuk. A Dussmann-konyha, a Hotel Trining, a SZISZKI diákjai, a VSZK, a BMK és számos intézmény dolgozói, köztisztviselők, Volán sofőrök és nemkülönben a meghívott művészek mind ezért fáradoztak, hogy ne csak az ízes falatok, a pohár bor, sör kerüljön időben az asztalra, hanem önfeledt is legyen az idősek ünnepe.
Úgy tűnt, nemhiába, mert volt, aki bottal, járókerettel vagy motorizált kerekesszékkel, de vidáman özönlöttek az idősek a roppant csarnokba, ahol már pincérek tüsténkedtek az asztalok körül, és ugyancsak emelkedett volt a hangulat, amikor elhangzottak Vezér Mihály köszöntő szavai.

Az ünnep korosztályok találkozója is – mondta –, amikor a fiatalabbak fáradoznak a korosabbakért. Mindaz, ami a városban, az intézményekben épült és megvalósult, a korábbi generációk fáradságos munkájának eredménye. Most pedig a fiatalabb korosztályok fáradoznak, hogy méltó módon folytassák a megkezdett munkát.
Köszöntötte Szekeres József egykori tanácselnököt, aki az akkori városalapítók összefogásával vetette latba gazdasági, műszaki tudását, megalapozva egy alakuló, gyarapodó és szépülő várost.

Megható pillanatok következtek, amikor csokorral és ajándékkosárral köszöntötték a kilencvennyolc éves Morvai Gábornét, és távollétükben is megemlékeztek a százöt éves Milju Angelikiről, és a kilencvenöt éves Tóbik Pálról. Csokorral kedveskedtek Varga Istvánné Marikának, Risztics Istvánné Teréznek, Balázs Lajosné Marikának és Ádámné Csizmarik Erzsikének, akik aznap ünnepelték születésnapjukat. Ezután jó ebédhez szólt a nóta. Utóbbiról az Ökrös Zenekar, Kalocsay Zsuzsa, Berkes János, Budai Beatrix és Csere László gondoskodott.

Ebéd után mosolygósan, jókedvűen kezdtek szedelőzködni az ünnepeltek. "Kettős minőségében" a tudósító is a busz felé indult. Azon töprengett, vajha hány évig részesülhet még a kettős megtiszteltetésben.