Folyamatos a feszültség(keltés) már tulajdonképpen évek óta. Pont mint, mikor a boxmeccs előtt a küzdő felek hergelik, froclizzák egymást, miközben jól felszívják magukat is, hogy aztán amikor megszólal a kezdetet jelző gong, az első ütés nagyot szóljon.
No, október 1-jén szinte hallani lehetett, ahogy végigvisszhangzik az országon az a bizonyos gongszó. Ha egyáltalán lehet még fokozni, hát mindkét oldal nekifeszült a másiknak. De nyomulnak már a szélrózsa többi irányából is szerencsét próbálni. Azt mondják a szakértők, nagy lesz a tumultus a húsos fazéknál. A kis pártok, szervezetek látják a lakosság kiábrándultságát a nagypolitikából, van tehát mit meglovagolni: mi majd másképp csináljuk! Igen derék programnak tűnik... Csak az a gond, hogy a politika már nem tud másmilyen lenni. Ahhoz kellene egy világvége, aztán egy új evolúció, majd egy vadonatúj civilizáció. És ha valami hihetetlen csoda folytán nem ugyanide lukadnánk ki, akkor talán lehetne más a politika. De hát rajta! Hátha nem kell elpusztulnia az emberiségnek ahhoz, hogy méltóképpen tudjon végre élni, értékelni, működni.
Mit lehet tenni, amikor elindul a kampány, szétesőben a ház? Amikor arról szólnak a hírek, hogy ki mit nem csinált meg, illetve amit mégis, azt mennyire rosszul. Amikor nagyon észnél kell lenni, hogy az ember hogy’ fogalmaz, különösen, ha kamerák is vannak a közelben, mert könnyen internetes főszereplővé lehet válni egy szerencsétlen szófordulattal. Ilyenkor bele lehet süllyedni, lesokkolódni a töméntelen butaság és gonoszság láttán-hallatán, eltévedni az átláthatatlan ingoványban. A másik lehetőség szerint könnyedén fel kell pattanni a tetejére, és a mélyben fröcskölődő indulatok által gerjesztett hullámokon szörfözgetni vidáman. Jókat derülni mindkét (vagy -három, esetleg sok) oldal erőlködésén, és igyekezni megúszni szárazon. Azt kívánom mindannyiunknak, minden magyaroknak határon innen és túl, legyen erőnk fennmaradni a felszínen, legyen egyéb mulatságunk az életben, mint a kampányra táncolni!
