A YFU (Youth For Understanding) nemzetközi diákcsereprogram az egész világon szervezi, utaztatja a középiskolásokat, hogy különböző nyelveket és kultúrákat ismerjenek és ismertessenek meg. A százhalombattai középiskolák is több alkalommal fogadtak már külföldi tanulókat, és a helyi diákságból is kipróbálták néhányan a program lehetőségeit. Legutóbb Horváth Tamás, az Arany János iskola gimnazistája töltött Argentínában egy tanévet.

Két héttel a jelentkezési határidő előtt döntötte el, hogy nekivág. Hirtelen számtalan elintéznivalója akadt: orvosi vizsgálat, tüdőröntgen, tanári jellemzés… Közben elkezdett spanyolul tanulni, hogy legalább néhány szóval tudja köszönteni befogadó családját.

- Az elején angolul beszéltem. Három befogadó testvérem és anyukám tudott a nyelven, de az ottani apukám nem. Az első hónapban semmit sem értettem, a harmadikban már igen, csak válaszolni nem tudtam, illetve nem mertem. A negyedik hónapban elkezdtem válaszolgatni, és a végén csináltam egy 89 százalékos nyelvvizsgát. Nyelviskolába is jártam.
Augusztusban érkezett Argentínába, a Buenos Aires-től 70 kilométerre fekvő La Plata (ezüst) nevű, közel egymilliós városba. A kétezer fős iskola 11. évfolyamának második félévébe kapcsolódott be, mert a Földnek azon az oldalán márciustól novemberig tart a tanév.

- Megadnak egy óraszámot és lehet választani, hogy mire jársz. A matek, töri, földrajz mellett filozófiát és pszichológiát is tanulhatsz, a számítástechnikát pedig több részre bontva tanítják. Egytől-tízig osztályoznak. A tanévet három részre osztják, és minden harmad végén kapsz egy osztályzatot. Ha 7-es, akkor sikerült. Az év végére a jegyek összegének minimum 21-nek kell lennie, különben megbuktál. Kétszer lehet évet ismételni, aztán iskolát kell váltani. Gyakori a bukás, nem olyan nagy „hűha!” Az argentin srácok szívesebben buliznak, vagy lógnak a focimeccseken.
A városban van egy ötvenezres stadion és két focicsapat. A lakosság egyik fele az egyiknek, a másik a másiknak drukkol. Tamás mutatja, hogy ő az egyetemisták által alapított „Estudantes De La Plata” karkötőjét viseli.
A sertésinfluenza miatt július 2-a óta minden nyilvános hely, még az iskola is bezárt. Kötelező maszkot viselni, akin nincs, megbüntetheti a rendőr. De a focimeccseket nem tudták betiltani.
„Argentínában novemberben kezdődik a nyár, a december már nagyon párás, nehéz levegőt venni - meséli. A karácsonyt a nagyszülőknél, öt-hatszáz kilométerre, egy tengerparti faluban töltöttük. Furcsa volt a meleg és az is, hogy Magyarországon szűk családi körben ünneplünk, ott viszont körülbelül húszan voltunk: unokatesók, barátok. A sokféle étel - sült malac, hal, töltött tészta – között láttam egy körülbelül 30 centiméteres műanyag valamit, amit úgy hívtak, „karácsonyfa”. A befogadó családomban az anyuka keresztény, de inkább az apuka zsidó vallása a meghatározó. Mindig elmagyarázták, hogy mi miért történik, érdekes volt megismerni a szokásaikat.”
Karácsony után a család az Atlanti-óceán partján folytatta a vakációt. A parton színes zászlók jelezték, mennyire biztonságos a víz, mennyire húz vissza a hullám az óceánba. Ha a fekete csíkos, piros zászlót tépte a szél, legfeljebb saját felelősségre lehetett vízbe menni.
Később két hétig egy közeli városban, San Bernardo-ban múlatták az időt barátokkal. A bulik mindenben olyanok, mint itthon, csak minden később kezdődik: hajnal 2-től reggel 6-7-ig szól a „cumbia” és a „reggaeton”, a jellegzetes dél-amerikai zenék. Tamás szerint könnyű táncolni rájuk, „csak mozogni kell”.
Februárban a cserediákok szervezete, a YFU vitte el kirándulni az ország északi részébe közel negyven fiatallal, akik a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek Argentínába. A tizenkét napos kiránduláson meglátogatták azt a házat, ahol 1816-ban aláírták az ország függetlenségi nyilatkozatát.

„1810-ben megfosztották a tróntól a spanyol uralkodót, megalakult az első argentin kormány – magyarázza Tamás. Ezt hosszú függetlenségi háború követte, ami a nyilatkozat aláírásával végződött.” Éppen beszélgetésünk napján, július 9-én van az évfordulója, ezért viseli az argentin kokárdát.

Két YFU-s barátjával, egy francia és egy német diákkal a hatalmas ország déli részén fekvő, gleccsereiről híres Calafate-ben is kirándult.

„Áprilisban a családdal megnéztük az Iguazu vízesést. A hatalmas U-alakú zuhatagon három ország osztozik: Argentína, Brazília és Paraguay. Lépcső és lift is vezet a lelátókra, de minden tiszta pára, semmit sem lehetett látni és teljesen vizesek lettünk” – meséli mosolyogva, cseppet sem csalódottan.

Néhányszor jártak a fővárosban, Buenos Aires-ben is. Elmentek egy híres temetőbe, a Recoleta negyedbe, ahol kis utcákká rendeződött házak őrzik a koporsókat. Be lehet látni az ajtókon, ablakokon, a falon ott van a halott képe. Csak fontos embereket temetnek ide, vagy olyat, aki meg tudja fizetni. Néhány hónapja hunyt el Raúl Alfonsín államfő, aki a 80-as években hétéves brutális katonai kormányzás után térítette vissza a nemzetet a demokrácia felé. Őt is itt temették el, mint ahogyan Eva Peront is.

Legnagyobb hősüknek Che Guevara-t tartják az argentinok. Ha utána szólnak valakinek, nem azt mondják, hogy „hé!”, hanem, hogy „ché!”. Júniusban eljött a búcsú ideje. Az egész lakást piros-fehér-zöld és kék-fehér zászlókkal díszítették fel, és mindenki eljött elköszönni a magyar fiútól, a másod-unokatestvérek és a nagyszülők is.

„Szerintem sokat változtam – összegzi Tamás az élményeit. Komolyabban látom a dolgokat. Most itthon újra a 11. évfolyamot kezdem, ha találok egy kétnyelvű gimnáziumot, átiratkozom. Az érettségi után olyan egyetemet keresek, ahol használhatom a spanyoltudásomat.”