Valószínűleg mindössze unatkoztak azok a fiatalok, akik július 13-án éjjel megtámadtak és megvertek egy fiút a százhalombattai vasútállomáson. Legalább is erre utal az a tény, hogy nem ismerték a sértettet, aki semmiféle okot nem szolgáltatott arra, hogy így bánjanak vele. A fiú az éjszakai vonattal érkezett, leszállt és indult volna hazafelé, akkor azonban üldözőbe vette a négy fiúból és egy lányból álló társaság. Utolérték, megverték, és miután a földre került, elvették a táskáját, a benne lévő értékekkel együtt. Ezt követően – mint akik jól végezték dolgukat – el is hagyták a helyszínt.
Szerencsére ketten is szemtanúi voltak az eseményeknek, ők értesítették a rendőröket, akik mentőt hívtak. A sérültet a János Kórházba szállították orrcsont-töréssel és több zúzódással. A járőr közben a személyleírás alapján keresni kezdte az elkövetőket, meg is találta őket a Pannónia lakótelep egyik játszóterén. Előállításuk után a sértett felismerte a támadókat, azok is beismerték tettüket, nemsokára az elrabolt tárgyak is előkerültek, azokat ugyanis menet közben eldobálták. Az eset furcsaságához tartozik, hogy a csoport egyik tagja sem adta jelét, hogy megbánta volna, amit elkövetett, vagy egyáltalán tisztában lett volna cselekedete súlyával.
Az elkövetők meglehetősen zsenge korúak, hetedik, illetve nyolcadik osztályosok, a legidősebb is mindössze 16 éves. Kérdés, mit kerestek ezek a gyerekek éjnek idején az utcákon, mit gondoltak a szülők, merre járnak és mit csinálnak, milyen a gyerek-szülő kapcsolat ezekben a családokban, hogyan kommunikálnak egymással, illetve beszélgetnek-e egyáltalán?
A rendőrség súlyosnak ítélte az esetet, ezért indítványozták az elkövetők előzetes letartóztatását, de az ügyészség nem találta ezt indokoltnak, ezért szabadlábon védekezhetnek. Az öt gyerek a csoportosan elkövetett rablás miatt súlyos, öttől tíz évig terjedő büntetésre számíthat.
Ha a gyerekek barátokat szereznek, az jó. Ha sok időt töltenek együtt, az is jó, amennyiben értelmes, vagy legalább ártalmatlan passzióknak hódolnak. Tény, hogy próbára teszi a felnőttek türelmét, amikor a gyerekek barátai beözönlenek a lakásba, megisszák az összes üdítőt és összemorzsázzák a szőnyeget, hangosan beszélnek, vihognak és a szülői fülnek sokszor kellemetlen zenéket hallgatnak, de legalább szem előtt vannak. Nem kell attól tartani, hogy parkokban, vasútállomáson ütik agyon az időt, és jobb szórakozás hiányában olyasmit tesznek, ami önmagukra vagy másokra káros.
Érdemes megfogadni a rendőrségi tanácsot, hogy a kései órákban lehetőleg senki ne járkáljon egyedül, mert úgy könnyen válhat hasonló támadások célpontjává. Azt azért hozzátennénk: az ideális az lenne, ha bármikor – akár éjjel kettőkor is – végigmehetnénk a város bármelyik utcáján, kísérővel vagy egyedül, és egyáltalán nem kellene attól tartanunk, hogy megtámadnak bennünket. Ehhez persze nemcsak fokozott rendőri és polgárőri jelenlétre lenne szükség, hanem olyan családokra is, ahol figyelnek egymásra, és számon tartják, mikor, kivel, hol járnak a gyerekeik.
