A településről 2005 áprilisában hallottunk sokat, amikor a megáradt Csörgő-patak a hegy egy jelentős részét lehordta a lakóházakra. A patak most sem csörgött, sokkal inkább zúdult és vágtatott, de a mászók hidat vertek felette. A táborhelyet a meredek hegyoldalon alakították ki, körülbelül nyolcemeletnyi magasságban. Lift és lépcső híján mohával lepett szikladarabok közt kanyargó ösvény és néhány fa nyújtott némi segítséget a feljutáshoz. Megmászni a meredélyt öt napra való élelemmel, ruházattal, sátorral, hálózsákokkal, bográcsokkal, babakocsival és persze a különböző mászócuccokkal – sisakok, kötelek, biztosítóeszközök, cipők – igen meredek kaland volt, de megérte. Odafent vízszintesre vágott sátorhelyek vártak középen profin kialakított tűzrakó hellyel. A régi visszatérők nagy gyakorlattal alakították ki a tábor központját, felpattantak a függőágyak és a slackline a fák közé, és aki tehette, futott közelebbről ismerkedni a környező sziklákkal. Aki maradt, a slackline-on edzhette egyensúlyérzékét.

A feeling-hez elengedhetetlen a csillagfényes éjszakában felcsendülő gitárszó. Szerencsére ketten hoztak hangszert.
A magyarországi mászóhelyek kalauza szerint a környéken száz körüli a kialakított mászóutak száma. Ezeket nehézség szerint általában IV-től X-ig számozzak. Mátrakeresztes kedvező hely kezdőknek, a legnehezebb fal VIII-as erősségű, ugyanakkor a kevésbé nehezek is nyújtanak érdekes megoldásokat, izgalmas meglepetéseket. Mászástechnikai kérdéseken túl is. Például az egyik repedésben kígyó (sikló?), míg egy másikban hatalmas pók edzette a mászók idegrendszerét.
A sziklamászás életforma, amihez hozzátartozik a természet elfogult tisztelete, a zord viszonyok vidám viselése is. A srácok nem voltak restek, miután több tíz liter vizet cipeltek a táborhoz, még maradt energiájuk két tálca sörre is. Míg napközben mindenki jött-ment, estére összegyűltünk a teli bogrács körül. A jóízű lakmározást éjszakába nyúló beszélgetések követték.

Kimeríthetetlen örömforrásnak bizonyult a patakban kialakított „jakuzzi”, persze, a 15 fokos vízben jobban esett sikongatva ugrándozni, mint hosszan heverni.
A természetjárás egyre elterjedtebb módja a geocaching, amikor valaki „kincsesládát” rejt el valamely szép vagy kulturálisan izgalmas helyen, majd az Interneten közreadja a pontos koordinátákat, amik alapján mások megkereshetik azt. Ezt tettük mi is Fallóskúton, majd a „ládában” (valójában jól záródó műanyag doboz volt) a különböző apróságok mellett található noteszbe feljegyeztük, hogy itt (is) jártak a Battai Xtreme Sport Club falmászói.

Az időjárás nem kényeztetett bennünket, hol az eső ömlött, hol a nap forrósította fel a sziklákat. Apróbb balesetek is történtek (mezítláb kőbe rúgni kegyetlen kínokat szül, ráadásul a mászócipőt sem lehet egy ideig felhúzni), mégis mindenki jól érezte magát.