- A földvár egyik különlegessége, hogy ezer évig folyamatosan éltek itt emberek – magyarázza dr. Vicze Magdolna, a „Matrica” Múzeum igazgatója, az ásatás vezetője. Ha felhagytak egy házat, elbontották, és ráépítették az újat. Arab szóval „tell”-nek nevezi ezt a szakma, a kifejezést az egész a világon megértik a régészek.
A feltárást másfél-kétéves tudományos előkészítés előzte meg, amelynek során 225 talajfúrást végeztek el a mesterségesen kialakult hegyen. Ez alapján állapították meg, hogy a százhalombattai tellben hat méter vastagon épültek egymásra az újabb és újabb rétegek, életek. Ezeket egymás után, apró lépésekkel tárják fel és bontogatják le a régészek.

- Egy professzorom mondta, hogy a régészet – pusztítás. Ezért nagyon fontos a dokumentálás: számtalan talajminta, leírások, rajzok, fotók őrzik, amit elbontunk. Amikor Poroszlati Ildikóval, a múzeum korábbi igazgatójával elkezdtük, tudtuk, hogy a legmodernebb, legjobb dokumentáló és feltárási módszerrel kell dolgoznunk. Claes Uhnér a göteborgi egyetem részéről a kezdetektől közreműködik a munkában. A pontos dokumentáláshoz ő biztosítja a speciális eszközöket és programot. A cambridge-i és southampton-i egyetemről kötelező nyári gyakorlat keretében érkeztek hallgatók. Mi, magyarok a tell-ásatás gyakorlati megvalósításában vagyunk a legjobbak.

A cambridge-i egyetem olyan interdiszciplináris – több tudományágra is kiterjedő, széleskörű – vizsgálatok bevezetésével vesz részt a kutatásban, amilyenre Magyarországon eddig nem volt példa. A micromorphologiai elemzések során a rétegek mikroszkopikus tulajdonságait figyelik meg. Több helyen is végeznek már ilyen jellegű vizsgálatokat, de ezen a területen a cambridge-iek a legjobbak. Egy munkacsoport az olaszországi Modena egyeteméről érkezett, hogy egyedülálló módon szárazon, valamikor lakott területről vegyenek őskori pollen-mintákat. A southampton-i egyetem a kerámiaspecilista: az agyag eredetét, geológiai jellemzőit, belső tulajdonságait kutatják. Magyarország három egyeteméről összesen tizenhat diák dolgozik az ásatáson. A vegyes összetétel nagy előnye, hogy olyan kérdések, szempontok is felvetődnek, amelyek egy-egy kutatónak esetleg eszébe sem jutnának.

A nemzetközi csapatban angolok, svédek, dánok, magyarok gondolkodnak együtt. Mellettük két szerb fiatal is eljött, mert hallották dr. Vicze Magdolna egyik előadását, és a gyakorlatban akarják megismerni azt a kivételes módszert, amellyel a százhalombattai ásatáson dolgoznak.

- Szeretek mindenkit, aki idejön – mondja a csapatmunkát koordináló ásatásvezető. Mindenki hoz valami pluszt. Megváltoztak a kérdések. Most már azt is tudni szeretnénk, hol vágták le az állatot, hol őröltek és hol aludtak. Hol dolgoztak a nők és hol a férfiak? Különböző munkafázisok nyomai után kutatunk. Min alapult a gazdaságuk? Milyen növényzet létezett? És abból mit használtak leginkább? Az életmód megismeréséhez szükségünk van minden apró részletre. Nagyon összetett, nagyon költséges ez a kutatás, nemzetközi háttér nélkül nem is vághattunk volna bele. Gyakorlatilag millió apró részletből rakunk össze egy mozaikot.

A válaszok alapján a Régészeti Parkban kísérletek során rekonstruáljuk az életmódot.
A Kárpát-medencében egyedülálló nagyságú, hússzor húsz méteres szelvény egyik részén sűrűn elszórt kő- és kerámiadarabok, csontok, szerszámok bukkannak elő a földből. Kürtösi Brigitta, képzőművész és restaurátor milliméterpapírra rajzolva rögzíti a legapróbb darabkák formáját, méretét, elhelyezkedését. A szakembereknek ötleteik vannak, de mindent bizonyítaniuk kell, mielőtt bármit is kijelenthetnének.
A kivételesen nagy szelvény feltárásától azt remélik, hogy egy települési egységet sikerül feltérképezni. A házak egymáshoz való viszonya, a szabad felületek, a közösségi helyek, a munkaterületek elhelyezkedése, egyes tevékenységek helye a falvak belső struktúrájáról ad képet.

Néhány éve Berzsényi Brigitta, a múzeum munkatársa, akinek az archeobotanika, a gabonakutatás a szakterülete, felfedezte a gabona-feldolgozás különböző állomásait, és azok házon belüli elhelyezkedésének logikáját. A gabonaszemek átválogatásával kezdődött, amit az ajtónyíláshoz közel végeztek, hisz ott volt a legtöbb fény. Az őrlés már kicsit beljebb zajlott, míg a dagasztás a ház mélyén lévő kemence mellett történt. Mindezt több ezer év távlatából, pusztán a fennmaradt apró nyomokból sikerült összerakni.

Beszélgetésünket többször megszakítjuk, amikor egy-egy munkatárs valami érdekes formájú követ, kőpengét mutat az ásatásvezetőnek. A csillogó élű, apró szerszámdarabot kézről kézre adjuk. Gabonát vághattak vele, erre utal ugyanis az úgynevezett „sarlófény”, amit a gabonával való találkozás ad meg a pattintott kőfelületnek.

- Rengeteg gyöngyszem van itt, amiket a hazai diákoknak tartogatok – mondja az igazgatónő. Az ország négy régészetet is tanító egyeteméről háromból vannak itt hallgatók. Tapasztalnak, tanulnak. Szeretnénk eljutni oda, hogy kiadhassunk egy résztanulmányt az itt folyó kutatásokról. Sok feldolgozandó téma van. Szeretnénk, ha a világon mindenhol megismernék a százhalombattai bronzkori földvárat.