A megemlékezésen megjelent az 1968-ban üzemi balesetben elhunyt vegyészmérnök családja: lánya, veje és dédunokái is. A fekete márvány emléktáblát dr. Benedek László polgármester és Magyar János, a MOL Nyrt. szakértője leplezte le. „Hága László különleges helyet foglal el a százhalombattaiak emlékezetében. Városunk alig három és fél évtizedes történelmének az egyik hőse lett, bár e hősi rangért nagy áldozatot fizetett” – mondta a polgármester.

Az 1920-ban született vegyészmérnök 1960-ban került Százhalombattára, mint a Dunai Kőolajipari Vállalat főtechnológusa. Közreműködött a gyár tervezésének, üzembe helyezésének, a termelés megindításának minden munkafolyamatában. Kutatómunkájában a nagylengyeli kőolaj termikus krakkolásával, a katalitikus benzinreformálással, a kenőolajok hidrogénező finomításával foglalkozott. A végzetes baleset napján újra meg újra visszament társaiért az égő lángok közé. Zalaegerszegen, a Magyar Olajipari Múzeumban szobra áll, és itt őrzik szakmai munkásságának dokumentumait is. 1969-ben elsőként kapta meg (post humus) a Pfeifer Ignác emlékérmet, amely szakmája legjobbjait illeti meg. Festett portréja ott van a várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum történelmi arcképcsarnokában, azok között a magyar tudósok, ipari szakembereknek között, akik kiemelkedőt alkottak a kémiaoktatás, a vegyészeti tudomány és a vegyipar fejlesztése terén. Százhalombattán egy utca, mostantól pedig egy emléktábla őrzi emlékét.

A Budafokon élő Hága Magdolna három hónapja értesült róla, hogy a százhalombattai önkormányzat emléktáblát szándékozik állítani édesapjának. Nagyon meglepte és meghatotta a hír. Testvérei, Ági és Judit külföldön élnek, ezért nem tudtak eljönni az avatóünnepségre.
Huszonegy éves volt, amikor tragikus hirtelenséggel elveszítették édesapjukat. Hága László reggel érkezett haza a Szovjetunióból – mesélte -, de azonnal indult Százhalombattára, a DKV-ba, ahol egy új üzemegység indítását tervezték aznap. Édesanyjával csak orvos jelenlétében merték közölni a hírt: robbanás történt, az édesapjuk teste nagy felületen megégett. Hága László még két napig élt. A lányait nem engedték be hozzá a kórházba, nem akarták, hogy abban az állapotban lássák. Anyjuk mesélte nekik, hogy egyik utolsó mondata az volt: „Nagyon szeretlek benneteket.” Napokig sírtak, éjjel aludni sem tudtak. Magda akkor egyetemre járt, húgai szintén tanultak, édesanyjuk egyedül nevelte fel a három lányt. Igaz, minden elképzelhető segítséget megkaptak az akkori DKV-tól, sőt a közvetlenül a tragédia előtt vásárolt csopaki telekre a battai kollégák segítségével épült fel a nyaralójuk. Ma is ott szokott pihenni a család, a MOL-os üdülőtől egy utcányira. Hága László végtelenül jó családapa, nagyon rendes ember és nagyon szép férfi volt. Így emlékszik vissza rá ma már nagymama lánya.