Emlékszem, amikor a jelenlegi otthonunkba költöztünk, egy Erkel körúti lakásba, Jani Bácsi volt az első lakó, aki érdeklődve tekintett ki a lépcsőházba, majd gyorsan be is mutatkozott.
Születésem után az M4-es épületbe, (ma Hága László utca 11.) költöztünk, és a következő harminc évet itt töltöttem el. Első emlékeimben a lift volt az, ami megragadta a figyelmemet, de úgy vettem észre, hogy a vidékről felköltözött felnőttekét is.
Az Egy hét a csillagok alatt című országos rendezvény keretében néhányan – amatőr csillagászok és asztrofotósok – távcsöves bemutatót tartottunk a Régészeti Parkban augusztus 12-én.
A Húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, ugyanakkor a tavasz eljövetelének köszöntése is, amit szinte mindenkor és minden vallás ünnepel, illetve a különböző kultúrák megemlékeztek, megemlékeznek róla.
Nagyon sok köszöntést kaptam az 55. születésnapom alkalmából. Többségét szeretetből vagy tiszteletből, de volt, aki udvariasságból vagy megszokásból teszi ezt.
Még nyár elején jött a felkérés Radócz Barna főszervezőtől a "Ráckeresztúri Csülök és Pálinka Fesztivállal" kapcsolatosan; szerette volna, ha zsűrizem az eseményt – így is történt.
Városunk még mindig hordoz magán néhány építészetileg és urbanisztikailag szocreál stílusjegyet. Ezt a vonást legjobban és a legészrevehetőbben a parkolással kapcsolatosan lehet megélni a mindennapokban.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége lelkiismereti kötelességének érzi, hogy megszólaljon és figyelmeztesse mindazokat, akiket megtéveszthet bárki, aki magát ugyan a keresztény tanítás mentén határozza meg, de mindeközben az emberi méltóságot semmibe veszi.
Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium amellett, hogy tanulói egészségére figyel, mindig is fontosnak tartotta, hogy dolgozói számára biztosítsa az egészség megőrzéséhez fontos prevenciós lehetőségeket.
Mindannyian megrendülve figyeltük a híradásokat, amikor az Ukrajna és Oroszország közötti feszült viszony fegyveres konfliktusba fordult át. A háború sokunkat szerencsére csak közvetve érint, viszont vannak olyan társaink, akik a saját bőrükön érzik a humanitárius katasztrófa szörnyű következményeit.
A Bartók nyomában című, török-magyar koprodukciós film forgatókönyvét írom éppen. Eddig is azt tartottam, hogy a törökök rokonaink, Bartók anatóliai gyűjtőmunkája pedig még inkább meggyőzött erről.
Néha az ember úgy megy át hatalmas megpróbáltatásokon, hogy a külvilág semmit sem lát belőle. Találkozunk egy ismerőssel, beszélgetünk egy jót, aztán azt hisszük, minden rendben van vele: boldog, szerencsés, sikeres. Aztán egyszer csak a tudomásunkra jut, hogy a látszat csalóka: ismerősünkről kiderül, hogy súlyos beteg vagy valami más szerencsétlenség érte.