A pszichológia mindenkit érint, akinek pszichéje, azaz lelke, személyisége, tudata van. Legfeljebb nem mindenkit érdekel. Illetve inkább csak azt hiszi, hogy nem érdekli, amíg csak idegen szavakkal sűrűn megrakott orvosi szakzsargonnal találkozik. Sajnos, van egy pszichés jelenség, miszerint egyes (szak?)emberek csak úgy hajlandók nyilatkozni, hogy azt lehetőleg senki ne értse. Mintha nem lehetne a mindennapi nyelvhasználattal elbeszélni ugyanazt. De lehet! Áprilisban indult útjára a Mindennapi Pszichológia című magazin, következő száma júniusban várható.
Első kézbevételkor úgy terveztem, hogy csak átlapozom, megnézem a képeket, aztán majd beleásom magam, ha alkalmasabb lesz. Miközben a hátsó borító a „Dr. House” című tévésorozatot reklámozza, az egyik cikk éppen arról szól, hogy milyen ember is Dr. House, és mitől válnak (általában) a nők doktorhouse-függővé? Mire észbe kaptam, már javában olvastam az írást kedvenc undok tévédokimról. Feledve, hogy csak lapozgatni akartam. Függő vagyok. De most már tudom, hogy miért.
Egy másik cikk arról beszél, hogy miért érezzük néha úgy, hogy rohan az idő, míg máskor ólomlábakon jár? A következő arra keresi a választ, miért halogatjuk teendőinket. A cikk szerzője kutatást végzett egyetemisták között, és többféle halogató-típust elemez írásában.
A szerzőgárdában elismert és népszerű szakemberek – Hankiss Elemér, Szále László – mellett egy százhalombattai munkatárs - Csörgő Andrea - is felbukkan, aki a szülés előtti anyai érzésekről, pszichés folyamatokról mesél megnyugtató, mindennapi hangon.
