A rövid megemlékezést Miskei István nyitotta meg, majd elhangzott Juhász Gyula Az ismeretlen katona című költeménye Nagyné Nagy Mária előadásában. Utána Deák János nyugalmazott tanár beszélt vérzivataros múltunkról. Felidézte az Árpád-ház és az Anjou királyok honvédő harcait, Hunyadi hősi, törökverő hadát, Mátyás fekete-seregét, Rákóczi kurucainak vitézkedéseit, az 1848-49-es szabadságharc honvédjeit. A XX. századhoz közelítve szót ejtett arról is, hogy a nemrégiben avatták fel Doberdó mellett a La Capella Ungarese kegyhelyet, ami százezernyi magyar hősi halottnak állít emléket. De sem az isonsói csaták, sem az egyéb hadszíntereken ellenálló hadak nem tudták megállítani a trianoni tragédiát. A német megszállás után, ismét a nagyhatalmak játékszerévé vált országunk – mondta –, amit az évtizedeken keresztül tartó szovjeturalom követett. Kifejtette, fontos, hogy gyermekeink és unokáink igaz történelmünket tanulmányozzák, mert van mit okuljunk belőle. A jelen időkre utalva elmondta, hogy utasítsuk el a „próbáljunk kicsik lenni” hamis ideológiát, és azt a lehetetlen fogalmat, hogy „ne magyarkodjunk”. Merthogy egyetlen nemzet szótárában sincs ilyen kifejezés. Majd kijelentette, csakis a Szent Istváni értelemben vett befogadó, de értékeire büszke nemzet építheti fel újra az országot.
A megemlékezők a Himnusz elhangzása után elhelyezték a két háborús emlékmű előtt a kegyelet koszorúit és virágait.