Az előadásra szép számmal gyűltek össze érdeklődők.
A korszak tanulmányozása rendkívül nehéz, hiszen a forrásanyag hiányos – fejtette ki az előadó. Sokféle elméletet lehet gyártani arról, hogy milyen volt őseink társadalma és lélekszáma, mivel minden korszak a maga megértését adja a múlt kutatásába.
Az első górcső alá vett elmélet, az ún. „kacagányos vitézek” gondolatra épül, amit hűen tükröz Munkácsy Mihály Honfoglalás című festménye. Eszerint kis létszámú, magyarul beszélő vezetőrétegnek hódoltak be a szláv vagy türk nyelvű népek. Ezt Kézai Simon Képes Krónikája is alátámasztja, majd a Monarchia idején két nevesebb, elismert személy (Pulszky Ferenc és Hampel József) is hódító, harcos szellemű népet képzelt őseinknek, zárt hadrendű, erőskezű vezetéssel, amire a bizonyítékok a krónikák miniatúrái és a lovas sírok. Egyetlen homokszem zavarja az elmélet működését: amennyiben csak a kis létszámú magyar vezetőréteg létezett volna, a magyar nyelv viszonylag hamar kihalt volna.

A második nézőpont a „kettős honfoglalás” elmélete, amelyet László Gyula történészprofesszor is hirdetett. Eszerint az elit- és a középréteg is magyar nyelvű volt, és több hullámban érkeztek a Kárpát-medencébe. Ezzel az elmélettel szemben sokáig a struccgondolkodás volt jellemző, pedig megmagyarázza azt is, miért éltek a Kárpát-medencében magyarul beszélő népek (székelyek) már az avarkortól kezdve. Az elmélet szépséghibája, hogy nem alkot egységes, zárt érvrendszert.

A harmadik vizsgált elképzelés már kicsivel újabb, még a két világháború közti időszakban született. Eszerint a honfoglaló magyarok egyetlen nagy etnikumot alkottak török-nomád vezetőréteggel. (Azt is hozzá kell fűzni ehhez, hogy eredetileg az elmélet nem történészkutató fejében fogalmazódott meg először, hanem festőében: Feszty Árpád híres körképében, majd később Kniezsa István kolozsvári nyelvész veti először papírra). Az elgondolás nem alaptalan, hiszen az ismert magyar fejedelmek nevei minimális változtatással mind visszafejthetőek a török nyelvre. Ez a koncepció azonban nem fejti ki igazán, vagyis jelentős mértékben leegyszerűsíti a kor etnikai képét.

Az előadás végeztével kérdések is elhangzottak a kutatóprofesszor felé. Például, hogy magyarázható-e az eredet a genetikai vagy a kulturális és jelképrendszeri rokonsággal. „A magyarok eredetének kutatása elméletek alapján még sokáig megoldatlan kérdéseket fog felvetni” – hangzott a válasz.