Ilyenkor kissé elbizonytalanodunk, mit is jelent az, hogy előbbre, de mert tudjuk, hogy tavasszal veszítünk egy órát, kétségkívül két órakor három órára kell állítanunk időmérőinket.

Több mint három évtizeddel ezelőtt Franciaországból indult el a mozgalom, azzal a céllal, hogy kevesebb energiát fogyasszunk. Kezdetben valóban jelentős megtakarítást eredményezett az óraátállítás, idővel azonban változtak a szokásaink, megsokasodott körülöttünk a technika, így egyes tudósok szerint korunkban nincs sok értelme ennek az intézkedésnek. Az óraátállítás ellenzői előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az időmanipuláció megzavarja az emberek biológiai óráját, napokig kialvatlanok lesznek, és ettől csökken a munkateljesítményük, emellett a rossz közérzetű emberek gyakrabban okoznak közlekedési baleseteket is.

Ennek ellenére a téli és nyári időszámítás masszívan tartja magát. Biológiai óránknak bőven van lehetősége igazodni a megváltozott körülményekhez, hiszen a műveletet minden alkalommal hétvégén végezzük el, a vasárnapra virradó éjszakán a többség kialhatja magát, és a hétvégi ritkított közlekedésben sem okoz fennakadásokat az átállás.

Tény, hogy most veszítünk egy órát, ugyanakkor sokat nyerünk, hiszen később sötétedik majd, emiatt hosszabbaknak érezzük a nappalokat, és ez kedvez a kerti munkáknak, valamint a kirándulásoknak egyaránt.

Természetesen nem szükséges hajnali két óráig ébren maradnunk: az alaposabbak átállíthatják az órákat szombaton este, lefekvés előtt, aki pedig elmulasztja ezt, csak arra ügyeljen, hogy valamikor a vasárnap folyamán pótolja, ugyanis a hétfői munkanapot már a nyári időszámítás szerint kezdjük.