Van egy történet, ami évszázadok óta termékeny táptalaja mindenfajta művészeti ágnak. Jézustól bármerre el lehet indulni. Hiába mesélte már el számtalan könyv, színház, zene, film, mindig akad valami, amit érdemes újragondolni. Lena Einhorn azt kutatta, hogy mit mesélnek az apró részletek a korról, hogyan lehet elhelyezni Jézus vagy Pál apostol életútját a történelemben. Mi is történt valójában a damaszkuszi úton? (Volt már ilyen. Sienkiewicz-től Que vadis-a életszerű és lírai feldolgozása a témának.) Az 55 éves svéd írónő azonban korábban orvosként dolgozott, tehát feltehetően ragaszkodik a tudományos tényekhez, ugyanakkor filmrendező, vagyis élénk fantáziával, képszerűen meséli el élményeit, amiket különböző könyvekben tett kalandozásai során élt át.

„Nézzük, mi történt tehát, amikor a názáreti Jézust keresztre feszítették. Az evangéliumok nagyjából azonos módon írják le Jézus utolsó óráinak történetét. János evangéliuma azonban több információval szolgál. Mivel ez az evangélium keletkezett a legkésőbb, általában ezt tekintik a legkevésbé megbízhatónak. De Jánosnak a keresztre feszítésről elmondott többletinformációjának egy része az „első látásra irreleváns” közlések csoportjába tartozik, vagyis az a szövegtípus, amire a történet elmondásához nincs feltétlenül szükség, mégis ott van. Ezért érdemes beszélni róla.” Ezen az úton indul neki a történetnek az írónő. Összeveti az evangéliumok apró részleteit, áttanulmányozza a korábbi tanulmányokat, valamint orvosi tapasztalatain is átszűri kutatásai eredményeit. És mint rendező, mindig a hátteret, a díszlet részleteit, a világítást figyeli, hogy azok mit mesélnek az előtérben zajló eseményekről. Szemlélődését izgalmas olvasmányként nyújtja át az olvasónak.