Még mielőtt bárkit is megsértenék, tisztáznom kell, hogy nem általánosságban írok a horgászokról, hanem arról a szűk körről, akik pecázást követően egyszerűen felállnak, s otthagynak minden szemetet maguk után.
Családommal a hétvégén végigsétáltunk a dunafüredi gát mellett, a vízparton.
Amikor elindultunk, még azt gondoltuk, hogy a Duna olyan embereket vonz, akik szeretik a természetet.

Hogy a horgászok egy részét mi vezérli, a természet szeretete, a hobbi, a szenvedély vagy csak az ebédre való kifogása, magam sem tudom, de bízom benne, hogy írásom felkelt néhányukban némi lelkiismert-furdalást.

Nem tudok rájönni, miért pont azok szennyezik a Duna-partot, akik éppen azért járnak oda, hogy élvezzék a természetet, otthagyják a város nyüzsgését, szennyezettségét.
Néhány horgász ismerősöm szerint a horgászat élménye abból fakad, hogy szép, természetes környezetben van az ember, távol a betondzsungeltől, jut idő az elmélkedésre, és jó esetben, még haszna is van. Sok horgász fontosnak is tartja, hogy a horgászhelyeket megőrizzük természetes állapotukban. Mások viszont nem. A legnagyobb probléma a szemetelés.
Elkerülhetetlen, hogy horgászat közben szemét keletkezzen. Aki dohányzik, nem nyelheti le a csikket, ez tény. Viszont otthon sem dobáljuk el a csikkeket! Vagy van, aki ezt teszi? A vízpart nem olyan, mint a város, hogy jön a kukásautó, és elviszi a szemetet. Erre magunknak kell odafigyelni, és nem egy-két embernek.

Ha olvasod ezeket a sorokat, és eddig nem figyeltél, akkor kérlek, ezentúl figyelj oda a környezetedre! Ha pedig eddig is mindent megtettél, akkor figyelmeztess másokat is! A vízpart nem a miénk, csak vendégek vagyunk ott. Hát viselkedjünk is úgy!