Az elsőn – amelyre mintegy nyolcvan városlakó volt kíváncsi – Simon András budapesti grafikus, költő és népzenész beszélgetett Illyéssy Mátyás plébánossal a művészet lényegéről. A művész szerint a lényeg, hogy olyan üzenetet közvetítsen az alkotó, amit mások is elfogadnak. Simon Andrásról megtudtuk, hogy valamikor a tankönyvkiadóban dolgozott, de a saját világától idegen illusztrációkat kellett készítnie, így rövidesen megvált munkaadójától. Mint mondta, Isten segítségét kérte, felajánlván, hogy tehetségét nem saját maga, hanem a teremtő dicséretének hirdetésének fogja szentelni. Különféle állásokban vállalt munkát, de lélekben szabad volt, és saját gondolatait vethette papírra. Úgy huszonöt évvel ezelőtt kapott komolyabb megrendelést egy osztrák paptól, majd rövidesen önállósította magát. Most már saját műterem-galériája van a négy gyermekes, boldog apának. A beszélgetés során megismerhettük Az életed üzenet című könyvét, amely rajzokat és költeményeket tartalmaz. Simon András rajzokkal ellátott könyvjelzőket is készít. Felmerült benne, hogy Istent dicsőítő verseket is írjon rájuk. Végül ezekből állt össze a kötet. A találkozót Simon András tilinkó- játéka zárta, a népi ihletésű dallam is saját szerzeménye volt.

A magyar nép himnuszai az elmúlt ezer esztendő során címet viselte az erdélyi dr. Orosz-Pál József egyetemi adjunktus és a szovátai Józsa András történész előadása. A zenei bemutatóval és DVD vetítéssel egybekötött programban a Városi Népdalkör és a Chorus Matricanus Nőikar is közreműködött. A két előadó távoli tájakra, Csíksomlyóra, a Szent Anna-tóhoz, Torjára, Székelyderzsre, a Bekecs-hegyre, az Oltárkőhöz kalauzolt minket. Valamennyi pogány kori szakrális szentély volt, ahová a kereszténység átvétele után kápolnák, templomok épültek. Ősi jelképeik – a Nap, a félhold, a tulipán, az égig érő életfa, a hármas-halom – megmaradtak, de más tartalommal töltődtek fel. A termékenység ma már nem választható el Szűz Máriától. A szakrális szimbólumok a zenében is megjelentek. Első himnuszaink Mária és anyja, Szent Anna nevét viselték. Később születtek meg a Szent István himnuszok. Híressé vált Kodály Zoltán 1912-es kászonimpéri gyűjtése, a „Mária, Mária, mennyei szép hajnal” kezdetű ének. A dallama azonos „Az hol én elmegyek, még az fák es sírnak” kezdetű népdalunkkal. A kutatók szerint igen olyan ősi dallamról van szó, amit Etelközben is énekeltek eleink. Kodály később csodálatos, többszólamú kórusművet alkotott belőle. A protestantizmus térhódításakor a IX. „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű zsoltárunk lett himnusz értékű, majd később a Rákóczi-dalokból született a következő himnuszunk. Végül Erkel Ferenc alkotta meg az ugyancsak népi ihletésű Himnuszt, ami születését tekintve az angol, a francia és a dán után a negyedik nemzeti himnusz Európában. Később, 1921-ben született a Csanády György, Mihálik Kálmán szerzőpáros Székely Himnusza.

A harmadik rendezvényen Dévai György és Bella Cecília négy erdélyi tárgyú filmjét tekinthették meg az érdeklődők az Óvárosi Közösségi Házban. A budapesti házaspár harminc éve szerelmese az erdélyi tájnak, az épített értékeknek, a népszokásoknak. Bemutatott filmjeik a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készültek. Az egyik a bibarcfalvi, a székelyderzsi, a bögözi és a homoródkarácsonyfalvi templomok Szent László freskóit, illetve az ezekhez tartozó legendavilágot mutatja be. A másik film a külterjes, tereléses birkatenyésztés veszélyekkel teli munkáját és az esztenákban (nyári juhászszállásokon) folyó sajtkészítést mutatja be. A szalmakalap készítése volt a következő rövidfilm tárgya, a negyediké pedig a határjárás, egy ősrégi székely népszokás. A legények kocsikon, lóháton bejárják a település határát, mintegy, újból birtokba véve azt. Annak idején ennek valós funkciója volt.

Az egyes filmbemutatók után a szakavatott dr. Orosz-Pál József és Józsa András arról beszélt, miért éppen Erdélyben őrződtek meg ősi jelképeink és szokásaink, amik valamikor az egész nyelvterületen ismertek voltak. A török hódoltság korának folyamatos háborúi miatt sok feledésbe merült, de az egykori, független erdélyi fejedelemség védelmet nyújtott az ott élő népeknek és kultúrájuknak.