De jó volna valami pozitív felütéssel kezdeni az új évet! Sajnos azonban „a jelenlegi helyzetben” aktuálisabb lenne ismételten ajánlani a júliusi kánikulában (Hírtükör, 2008. július 21.) már ismertetett „Hőszivattyú” c. könyvet (Zöldkönyvek, Cser Kiadó), ami egy környezetbarát és független fűtési módszert mutat be, és arról szól, hogyan lehet a Föld (és a Nap) energiáját okosan hasznosítani. Mert lehet úgy is. És lehet esztelenül pusztítani. Földfelszínt, levegőt, kultúrát…

Amit most ajánlok, annak „Példázat a természet tönkretételéről” az alcíme. Nem légből kapott számításokról, nem varázsgömbből kiolvasott jóslatokról szól, hanem arról, hogy egy piciny óceániai szigetet, Naurut hogyan tett tönkre a civilizáció. A felszínét – mert lemarták, széttépték az értékes foszfátért. A levegőjét – mert bányákat, gyárakat telepítettek. És a lakosságot – akik megismerték a pénzt, a fegyvert, az alkoholt, aztán a foszfát- és munkanélküliséget. A könyv szerzőinek – a biológus Carl McDanielnek és a közgazdász John Gowdynak – egyik fő célja az volt, hogy Nauru példáján keresztül megkérdőjelezzék a civilizáció mindenhatóságát és üdvözítő jellegét. Nauru népe egyszerűen, ám boldogan éldegélt, amikor a „fehér ember” felfedezte, hogy a sziget igen gazdag foszfátban. Néhány év múlva ez a foszfát Ausztrália földjét termékennyé, a sziget lakosságát pedig gazdaggá tette. Már ami a varázslatos mozaikszót, a GDP-t (az adott idő alatt előállított hazai össztermék mennyiségét) illeti. Ez jó! – gondoljuk automatikusan. Ám ez az érték csak az anyagi javakról szól. A társadalom viszont emberi kapcsolatokból, kultúrából és morálból áll össze, amit a rövid idő alatt megváltozott körülmények riasztó módon ástak alá. A könyv a naurui eseten kívül még számos példára kitér, amelyek igazolják, hogy a mai gazdasági működés, a piacalapú gondolkodásmód előbb-utóbb fordítva sül el. A szerzők szeretnék még időben ráébreszteni a gazdasági és társadalmi folyamatok felelőseit, hogy új irányba kell kormányozni ezt a recsegő-ropogó, nehezen forduló szekeret.