A virtuális valóság és a mesevilág egyáltalán nem ugyanaz! Elnézést kérek a számítógép-fanatikusoktól, az élet-szimulációs játékok kedvelőitől, és mindazoktól, akik szerint be kellene már lépni a kétezres évekbe – és ez alatt azt értik, hogy a könyvek ideje lejárt, különösen a papírra nyomtatott, párna alá tehető, hajnalban, ébredéskor onnan elővehető formában! Elnézést kérek azoktól, akiknek az előző mondat túl hosszú…

Elisabeth Gnone első nagy nemzetközi sikerét a tévéképernyőn keresztül érte el, leginkább a tinilányok körében. Ő találta ki a W.I.T.C.H. történeteket, amelyekben normális(nak tűnő) kamaszlányok titokban egy párhuzamos varázsvilág őrizői. A sorozat sikerét tekintve nyilvánvaló, hogy az olasz írónő tudja, honnan közelítsen a kislányok lelkéhez. Aztán megírta a Fairy Oak első részét, az Ikrek titkát, és kiderült, hogy a felnőttek nyelvén is jól beszél, illetve jól ír. Az utóbbi időben – valahol a Gyűrűk ura reneszánsza környékén – újra divatba jöttek a párhuzamos világokról szóló történetek. A Fairy Oak könyvekben is egy részletekig kidolgozott, teljes valóság jelenik meg (konkrétan a Skót felföldek és a normann szirtek között kell keresni Zöldlapályt), ahol a Tündértölgy (avagy Bűvös Tölgy) körül varázsos és varázsnélküli lények, és icipici tündérek élnek békés harmóniában. De természetesen felbukkan az ellenség, és a vele való küzdelem három egész köteten keresztül zajlik. Úgy tűnik, ha valaki belekezd egy új világ kalandjainak kitalálásába, minimum trilógiáig meg sem áll. Magyarországon most jelent meg a Fairy Oak második része, A sötétség bűvölete, és némi ráhagyással nemsokára a harmadik kötetet is megjelenteti a Könyvmolyképző Kiadó – akik nevükhöz méltóan azt a célt tűzték ki, hogy a ma gyermekeiből ismét olvasókat faragjanak.

(Idekívánkozik még egy jó hír a misztikus mesék kedvelőinek: igaz, hogy J.K.Rowling lezárta Harry Potter történetét, de nem hagyta abba a történetek kitalálását. Megjelent a „Bogar Bard meséi” című könyv!)