A kisgyerekeknek nagy szükségük van jó versekre. Olyanokra, amik dallamukkal, rímeikkel, játékosságukkal segítenek megfogni, szavakba önteni érzéseket, hangulatokat. Sok verset kell olvasni és mondogatni velük, de nagyon nem mindegy, hogy azok jó versek-e, avagy setesuta buta rímek kupacai. Nem könnyű eldönteni persze, hogy melyik vers jó, melyik költő megbízható. Figyelmesen és szigorúan kell válogatni, és akkor remélhetjük, hogy kezünkbe akad egy-egy igazi gyöngyszem.

Tornóczi Köles Ildikó a Csallóközben, egy fiatal szlovák kisvárosban, Ekecsen él, festeget, verseket ír, sőt néha ezoterikus történeteket is. Elnöke a Dunaszerdahelyen alakult, amatőr művészeket összefogó Artifex társaságnak. Mindemellett pedig gyerekek között éli mindennapjait, merthogy óvónő. Ír ugyan verseket felnőtteknek is, de a leglelkesebben mégis inkább a kicsiknek. S ha alkalma van rá, például író-olvasó találkozón, szívesen el is énekli megzenésített költeményeit. A Zümmögő című, gazdagon illusztrált (Smídné Horváth Klára rajzaival) verseskönyv dallamos kis versikéi szólnak az óvodás-lét örömeiről: „három éve élek,/senkitől sem félek”, erdei kalandról: „három gomba tetején/három apró ember ült:/három törpe hegedült”, vagy a ceruza útjáról: „Elindult a ceruza/felderítőútra,/s menet közben a csíkot/maga után húzta” Nem többek, de nem is kevesebbek, mint amire egy óvodáskorú gyermeknek szüksége van: ismerős helyzetek, derűs, kedves tálalásban. Jól esik hallgatni, jól esik mondogatni. Kellemes alap egy vidám együttléthez a gyerekekkel.
(Köszönet a szakértő figyelemfelkeltésért Rédli Évának, a NaposHoldasMeseház óvónőjének!)