Összedőlt a világ?

Diósdi ismerősöm mondja, hangjában nem kis kárörömmel: hallom, leszakadt az új uszodátok teteje. Nézek kerek szemekkel, tán csak nem történt ilyen, no meg, ha történt volna, biztosan híre menne városon belül is. Persze minden hiába, ő jobban értesült, még arról is felvilágosít, hogy az átadás után néhány nappal történt, gyerekek is voltak az épületben, de szerencsére nem sérültek meg.

Jó lenne egyszer visszakövetni egy rémhír útját, talán kiderülne, honnan és miért indult el. Szándékos lenne? Így próbálnak ütni az irigyelt városon? Sokkal valószínűbb, hogy mindössze félreértés áll a háttérben: valaki hallott valamit, de kellő hely- és tárgyismeret hiányában a kapott információból nem tudta összerakni a valós képet.

Kitartó faggatás hatására a diósdi ismerős részleteket is elárul: úgy tudja, hogy az eset miatt most azzal kárpótolják a battaiakat, hogy ingyen mehetnek be az uszodába. Abba, amelyiknek leszakadt a teteje? – kérdem, mire vállat von: biztosan. Majd visszakérdez: miért, van másik is?
Mielőtt bárki felkapná és továbbvinné a rémhírt, pontosítsunk: az új uszoda masszívan áll, a régi, egykori sátras uszodának pedig nem leszakadt a teteje, hanem lebontották, hogy átépítve és új tető alá hozva az eddigieknél színvonalasabb szolgáltatásokat nyújthasson. Nem robbant fel, nem süllyedt el, nem esett darabjaira semmi Százhalombattán. Sőt: a világ sem dőlt össze.